Egy lovagias cselekedet

– Hé, ideje felkelni – mondta a feleségem, Jenny, és egy gyors csókot nyomott a számra. Kinyitottam a szemem. Magas, karcsú alakja teljesen felöltözve áll az ágy mellett. Az éjszakázós táskája volt a vállán, és szélesen mosolygott.
– Jó szórakozást a lányokkal – nyögtem, felülés közben. Pár éjszakára Vegasba készült egy válóperes bulira néhány barátnőjével.
– Neked is – vigyorgott, és hosszú, sötét haját a füle mögé túrta. – Biztos, hogy nem akarod, hogy itthon maradjak?
– Nem, menj csak és érezd jól magad – mosolyogtam, mélyen a smaragdzöld szemébe nézve. – Megoldom.
– Oké, te vagy a legjobb – mondta, odahajolt hozzám, és újra megcsókolt.
– Nem tudom, mit is mondhatnék? – nevettem fel.
– Szia, bébi – mondta, a szemeit forgatva a megjegyzésemre, Megpördült, és egy pillanat alatt kiment az ajtón.
Felkeltem, és vettem egy hosszú, forró zuhanyt. Nem nagyon akaródzott lemennem, mert tudtam, hogy Ava lányom, már vár, hogy munkát adjon. Most érettségizett, és hogy megünnepeljék a sikeres érettségit, egy nagy retro medencés pizsamapartit rendezett a legjobb barátnőinek. Ava pont olyan volt, mint az anyja. Minden apró részletre odafigyelt, amikor partit rendezett, és ez elég volt ahhoz, hogy az őrületbe kergessen.
Megszárítkoztam, felvettem egy farmert és egy fekete pólót, majd lementem a konyhába reggelizni. Mielőtt még bekészítettem volna a kávéfőzőt, Ava lépett a helyiségbe.
– Jó reggelt, apa – csicseregte. Felkapott egy karéj kenyeret, és betette a kenyérpirítóba. Piros jóganadrágot és egy szűk, fehér pólót viselt. Sötét, hosszú haját lófarokba fogta, amit egy piros hajgumi tartott össze.
– Jó reggelt – mondtam, miközben a bögrémet a kiöntő alá tettem, és megnyomtam a gombot, hogy lefőzzem a kávét.
– Szeretném, ha kiporszívóznád a medencét, aztán elpakolnál minden takarítószert, hogy ne legyen útban. Szükségem van még a pótnyugágyakra is a fészerből, és ha le tudnád őket slagolni, az is nagyszerű lenne. Ha fel tudnád állítani azt a kis mini bárt a medence partján, az is szuper lenne – csicseregte Ava, egy szuszra.
– Ó, ez minden? – Fordultam hozzá, és mosolyogva kortyolgattam a kávémat.
– Egyelőre igen – mosolygott Ava kedvesen, tudva, hogy az ujja köré csavart. – Köszönöm, apa – mondta, odajött hozzám, és megölelt.
– Tudod, hogy anyád szerint nem tudok kezelni egy ilyen bulit, kérlek, ne adj neki igazat – mondtam, míg Ava magának is töltött egy kávét.