Szexjátékok 3. rész

A szívem hevesen vert, és éreztem, hogy csupa izzadság vagyok. Az agyam felborult, amikor megláttam a képet, amelyen Mikayla és én táncolunk a Sinatra-könyvben. A lelkem mélyéig megrázott. Lehetséges, hogy a gép valóban visszaküldött minket az időben? Ha igen, akkor a gép sokkal erősebb volt, mint egy virtuális valóság szimulátor. A kérdés az volt, hogy mennyivel volt erősebb?
Próbáltam kitalálni egy logikus magyarázatot, de nehezen találtam. A két magyarázat közül egyik sem könnyítette meg a lelkemet. Vagy a gép valóban visszaküldött minket az időben, vagy Mikayla és én nem hagytuk el a szimulátort az első találkozásunk után. Persze, ha az utóbbi volt igaz, akkor Mikayla talán nem is létezett. Annyira tökéletesnek tűnt, hogy az első lehetőség felé hajlok. Persze, nem lehetett biztosat tudni.
A második forgatókönyvet még csak meg sem mertem említeni Mikaylának. Nem bírtam volna elviselni, ha azt gondolná, hogy megkérdőjelezem, hogy ő valódi-e vagy sem. Bár lehetséges volt, hogy a gép becsapott, nem hittem, hogy így van. Az előző estére gondoltam, és arra, hogy nem kértem meg Vírát, hogy hozzon létre egy szimulációt. Ehelyett arra kértem, hogy szállítson el engem és Mikaylát egy egzotikus időpontba és helyszínre a romantikus vacsoránkhoz. Megtanultam egy fontos leckét, a szavak dolgokat jelentenek.
– Szerinted tényleg visszautaztunk az időben? – Ezt Mikayla kérdezte tőlem, miközben letette a Sinatra-könyvet a dohányzóasztalra.
– Igen, azt hiszem. Más magyarázat nem jut eszembe – mondtam, miközben a kék szemébe néztem.
– Ez őrültség.
– Tudom. Annyi további kérdést vet fel. A gép nyilvánvalóan olyan képességekkel rendelkezik, amikről álmomban sem gondoltam volna, hogy lehetségesek.
– Talán nem itt kellene erről beszélnünk – mondta Mikayla. – Valószínűleg lehallgat minket.
– Ez igaz. De hol lenne magánéletünk? – Kérdeztem. – Ha képes volt hozzáférni a mobilodhoz, akkor minden eszközhöz hozzáférhet. Teljesen ki kellene kapcsolnunk a hálózatból
– A gépnek engedelmeskednie kell neked? – Kérdezte Mikayla
– Nem vagyok benne biztos – mondtam nyögve. – Azért hozott el hozzám, mert tudta, hogy akarlak. Úgy tűnik, a programozása arra irányul, hogy megadja a felhasználónak, amit az kíván. Eddig csak az utasításaimat követte.
– Akkor talán nem kéne túlságosan aggódnunk, és csak élvezni a kalandot – mondta Mikayla.