Fonfantázia

Szia, Ágci, Zeb vagyok! Hahó! Mi, a múltkori miatt? Hát szégyellheted is magad... Miért nem hívtál vissza? Azt hittem, még aznap éjjel jelentkezel... Mondtam, hogy 11 – kor már itthon leszek... Hát, lett volna mit mesélni, na, mindegy... Most? Miért, egyedül vagy? Na jó, mert én is, egyelőre... Majd rövidre fogom. Minden részletre kíváncsi vagy? Aha, ismerlek... Szóval 7 előtt találkoztunk és... Pontosabban? Hat negyven pontosan, na, úgyhogy 7 körül már ott is voltunk a barátja lakásán.
Hogy mondod? Hogyhogy hol, nem mindegy? Na jó, a Népstadionnál. Kis lakás, de nagyon komfortos, válogatott berendezés, tisztaság. Hát igen, sokat számít a környezet, naná! Képzeld, még fönn se voltunk a lakásban, már a lépcsőházban egymásnak estünk... Miért nem előbb? Hol, a metrólépcsőn gondolod vagy a nyílt utcán?? Szóval a lépcsőház, igen. Meddig? Nem sokáig, csak tudod, rég nem láttuk egymást, ott voltunk először kettesben, jól esett egy igazi csók, ölelések. Jól nekiszorított a falnak, utólag vettem csak észre, hogy a fekete pólóm csupa mész lett. Igen, a szokásos feketék, tudhatnád: fekete póló, fekete nadrág, fekete fehérnemű.
Melyik? Az az olasz csipkés bugyó, tudod, amit együtt vettünk olyan méregdrágán, nem, nem az a virágos, ez egyszínű fekete, elöl középen pamut, de csak egy csíkban, mellette vastag csipke, hátul meg tiszta csipke az egész, az, az! A melltartó? Nem volt rajtam, a kombinét vettem fel, nem a melltartót. Fekete selyem, amit a múltkor kölcsönkértél és úgy megdícsérte rajtad a Petya!! Persze, hogy az, én is azt szeretem legjobban. Amelyiken úgy áttetszik a bimbula...
Hol is tartottam? Ja igen, a lépcsőháznál... Most miért nem fér a fejedbe, hogy csak ott csókolt meg először? Puszit adtunk egymásnak, amikor találkoztunk, kibírtuk azt a néhány percet a... hmmm... lépcsőházig... Na, aztán összeszedtük magunkat, képzeld, az én kezemből még a táska is kiesett, rá a kőre, még szerencse, hogy nem törtek össze az üvegek! Igen, vittem egy kis üveg , meg , jó hidegen tartottam a melóhelyen, egyikünk se szereti a meleg . Aztán amikor végre bent voltunk a lakásban, először olyan hülyén éreztem magamat a más cuccai között... Hülyeség szerinted? Nem tudom megmagyarázni, de nem érdekes, mert nem tartott sokáig, elég hamar elfeledkeztem az idegenkedésről, hmmm... Igen, volt külön hálószoba, sőt, olyan rendes a haver, még az ágyneműt is kikészítette, puhapihe paplan, párnák, a huzat sötétkék selyemből, húú, nagyon fincsi érzés benne lenni! Mármint aludni biztos fincsi, de hát mi csak a végén jutottunk el odáig... Öööö, hát az ágyig, meg benne az ágyneműig... Igen, úgy kezdődött, hogy meg se kóstoltunk semmit abból, amit vittem, ott állt az előszobában végig, amikor elindultunk hazafelé, akkor vettem észre, hogy jééé, ez a táska is itt van az itallal... Persze, jól megmelegedett minden, de kit érdekelt ez akkor már?... Aha, kihullott a kezemből már az előszobában..., egyébként nem csak az, hanem a hátim is ott volt mellette, jesszuskám, a bugyimat meg alig találtuk meg a végén, már feladtam volna a keresést, de hát mégse hagyhat az ember pont egy bugyit egy idegen pasas lakásában!
Képzeld, megtalálná a barátnője, belegondolni is ciki... Igen, igen, alig bírta kinyitni a zárat, szerintem tök izgatott volt ő is, mondjuk ez már a lépcsőházban is kiderült, olyan kemény volt a nadrágja, csoda, hogy szét nem repedt... Hááát, az nagyon – nagyon jó volt, te Ágci, azt nem fogom elfelejteni, amíg élek!... Mondom én, bár elég ködösen emlékszem, olyan rózsaszín minden, ha rágondolok... Meg cikáznak a villámok rendesen a hátamon most is, a gyomrom görcsben... Neked is? Most szólj, ha azt akarod, hogy abbahagyjam... Ne? Akkor figyu!
Hogy folytassam, ha állandóan közbevágsz? Minden részletet? Megkapod, csak hagyjál már szóhoz jutni, mindjárt hazaér a család... Szóval ott tartottam, hogy kihullott minden a kezünkből, amikor beléptünk az előszobába és attól kezdve rózsaszín köd ült az agyamon... Ne aggódj, azért össze tudom szedni... Tudod, mennyire szeretem bontogatni kifelé a ruhájából, meg azt is, hogyha engem bontogatnak... Ing volt rajta és farmer, olyan jó testhezálló, majd' megőrültem a látványtól, amikor előttem ment a lépcsőn, jó segge van, tudod, olyan, mint amilyen a Zamónak volt a suliban, gömbölyű és izmos... Na, de először az ingét kezdtem gombolgatni, közben bele – beleszagoltam... volna, imádom az illatát, de nem nagyon volt rá alkalmam, a szám ugyanis foglalt volt... Az meg a másik, ahogyan csókol, te, azt én nem tudom elmesélni egyszerűen... Lassan kezdi, puha puszikat ad az ajkaimra, a szám sarkára, aztán kicsit hosszabban rányomja a száját az enyémre, meg elkalandozik a nyakam irányába, meg vissza – visszatér a számhoz és még mindig csak azok az őrjítő puszik... Aztán bedugja a nyelvét a számba, de nem erősen, hanem csak úgy bekéredzkedik, alig érinti az enyémet, megint jönnek a puha puszikák és akkor egyszercsak benyomul, de teljes erővel... Élsz még?... Ezzel jól elvoltunk egy darabig, közben valahogy megszabadultam a pólótól, az ing is lekerült őróla... Most jut eszembe, miért láttam én mindent rózsaszínben, hogy nem ugrott be ez eddig? Képzeld, fel volt szerelve egy csomó vörös színű égő, tök jó, olyan valószerűtlen lesz tőle minden, majd próbáld ki!
Hol lehet kapni? Mittudomén, a Keravillban!... És tudod az is annyira isteni, hogy mindig olyan áhítattal kezdi, mintha nem volna szabad hozzám érnie... Hát, például amikor már ott álltam kombinéban és nadrágban, őrajta szintén farmer, de meztelen felsőtest, várj, közben nyeldeklek..., szóval akkor mindkét tenyerét ráfektette a vállamra és elkezdett simogatni nagyon finoman, a karomat, a melleimet a kombinén keresztül, persze átsejlettek a bimbók rendesen, még nekem is szép volt a látvány, ahogy majd' áttörték a csipkét, fel – alá hullámzott a két kis dinnye, aztán szinte magától kibukkant először az egyik, majd a másik is szégyenlősen, ő meg csak cirógatott, bár a keze enyhén remegett, mégis gyengéden, ráérősen... Én a nadrágja felé nyúltam, de megfogta a kezeimet és ráhelyezte a vállára,... hát jelezte, hogy bízzam rá magam... Elémtérdelt és mindenfelé csókolgatott, a melleimet, a bőrömet, de még mindig úgy, hogy az érintései puhák voltak és visszafogottak... A melleim közét sem hagyta ki, csókok, nyalintások..., miii, a keze? A kezével néha hátravándorolt a hátamra és újabb cikázásokat váltott ki és képzeld, egyszercsak befúrta magát a melleim közé az orrával, a karjaival meg szorosan átölelt és úgy maradt egy percig mozdulatlanul, hogy majdnem elsírtam ott magam, olyan jólesett az a mozdulat, persze én is átöleltem, amennyire tudtam... a fejemet ráhajtottam az övére... és amikor felnézett rám, istenem, könnyes volt a szeme és nagyon komoly!!
Majdnem elájultam ott helyben, annyira meghatódtam... Azt hiszem, kérhetett volna tőlem bármit akkor, érted? Bármit, amire valaha is azt mondtam, hogy nem tudnám megtenni!!! Istenem, hogy ölelt magához! Hol a zsepim? Az orromat fújtam, bocs... phűűű... Na, szóval ott öleltük egymást, olyan meghitt volt... Aztán persze elmosolyodott, én ettől megkönnyebbültem, mert olyan furcsa érzésem volt előtte, nem is tudom, mindenféle átcikázott az agyamon attól a nézéstől... Hát mert nem csak komoly volt, hanem olyan odaadó..., igen, talán ez a jó szó... De, de, nagyon szép volt az a perc... Hát, nem is tudom, azóta se tudtam megfogalmazni magamban pontosan... Utána meg már megint mosolygott és amikor láttam a nevetős száját és a fényt a szemében, már nem gondoltam semmire, nem is próbáltam gondolkozni, annál is inkább, mert a kombinémat akkor már lesodorta a derekamig, aztán a nadrágommal együtt lehúzta rólam, igen, együtt... Lefelé! Próbáld elképzeni, sikerülni fog!! Hmmm... És akkor már hagyta, hogy én is szorgoskodjak a gatyójával, mit gondolsz, naná, hogy meg is tettem, mint a villám! Jól meg is lepődtem, mert nem volt rajta alsó, úgyhogy amikor a cippzárt lehúztam, rőgtön előugrott a kis pimasz, én meg visszahőköltem, olyan nevetséges jelenet volt, hogy megijedek a fütyijétől, úgyhogy majdnem röhögésbe fulladt a nagy érzelem... Jó, ezt most csak úgy mondom, az az ölelős perc olyan volt, hogy öreg mámi koromban is biztos, hogy emlékezni fogok rá, már mindent elfelejtek, de ezt nem... Ja, bocs, igazad van, jobb ha nem a mámiságomról elmélkedek...
Hogy hol? Hát a nappaliban, mintha említettem volna... Ja, csak azt, hogy nem jutottunk el a pihepuha ágyig. Hát, nem is, mert akkor ott hanyatt döntött a szőnyegen,... dehogy gorombán, de most hogy akarod hallani?... és elég hamar lecibálta a bugyogót is, na akkor tűnt el a bugyim, biztos csak úgy elhajította... Ágci, nem mindegy, hogy hol találtuk meg? Az a lényeg, hogy meglett, de ezt már mondtam, emlékszel? Jó, a hűtő tetején... És akkor ott elég gyorsan magáévá tett... de figyu, volt már veled is olyan, hogy alig kezditek el, már a csúcson is vagy, aztán mire befejezitek, már a harmadiknál tartasz? Hát én először éltem át ilyesmit, de még öreg mámi koromban... Jó, nem folytatom, úgyis tudod... Nem, nem másztunk be azonnal az ágyba, gondolod, hogy meg bírtunk mozdulni? Ott pihiztünk egy csomó ideig a szőnyegen, jó puha volt különben is...
Ja, közben meg ne feledkezz meg a piros világításról, te, az olyan klassz, nem csak sejtelmes, hanem úgy megszépül tőle az ember... Igen, mert van egy óriási tükör a nappaliban és az az igazság, hogy már az akciózás közben is belepislantgattam, már amikor eszembe jutott, hogy belenézzek... Tök izgi közben magadat szemlélni, csak az ember nem mindig tud arra koncentrálni, de azért majd próbáld ki te is... Nem, még mindig nem az ágyba, de izgat téged az a selyem ágynemű... Még fürödtünk is egyet. Olyan jó hatalmas békebeli kádja van a havernak, semmi különös, csak a mérete... Bőven elfértünk benne mind a ketten, nagy pancsolást rendeztünk, jól leszappanoztuk egymást... persze, az is jó volt, jó síkos az a szappan, akadálytalanul csusszan az ember keze mindenhova..., de annál sokkal jobban esett, amikor lezuhanyoztuk egymást, jaj...
Hát azért jajongok, mert felültetett a kád szélére, úgy mosdatott le jó alaposan, lassan, ezzel őrjít meg mindig, az időhúzásával, nagyon érti, hogy fokozza a végsőkig bennem a feszültséget, én már sokkal korábban megadtam volna magamat, na de ami akkor következett!... hát az következett, hogy elém térdelt a kézizuhannyal a kezében és a szétterpesztett lábaim között is jó alaposan végigmosogatott, az ujjaival is segített a vízsugárnak, minden zegzugot végigjárt, olyan csiklandós érzés volt, mert jó erősre állította a vizet és pont jó volt a hőfok és akkor újra meg újra végigjárta a réseket, járatokat, én meg csak feszítettem szét a lábaimat és kapaszkodtam a kád szélébe... Akkor a hasamhoz szorította a zuhanyrózsát, a víz továbbra is csurgott lefelé a dombocskámra... Azt a néhány világos pihét is rámosta, olyan volt, mintha teljesen csupasz lennék... És akkor megkóstolt engem így, vizesen... Ágci, alig bírom folytatni, úgy lüktet ott alul...
Á, sziasztok, milyen volt a nagyinál? Fáj még a lába? Mindjárt adom a kaját, csak elköszönök Ágcitól, menjetek kezet mosni!... Ágci, hazaértek, mennem kell... Persze hogy én is mindent megtettem, imádom a pasast, úgy ahogy van,... aha, jövő kedden... Addig majd sort kerítek még a sötétkék selyem ágynemű bemutatására is, ne aggódj, meg fogod tudni... Most pusszancs!