Viki, a szomszéd lány 1. rész

Legszívesebben még ennél is messzebbről kezdeném a történetet, de próbálok rövidebb lenni. 36 éves vagyok most, Rolandnak hívnak. Gondoskodó, jó családban nevelkedtem, ahol a problémákat ameddig csak lehetett megoldották. Szüleim nagyon fiatalon házasodtak, apám most 56 éves, anyám pedig 54. A korai házasságuk miatt elváltak 14 évvel ezelőtt (pár éve mindketten új párt találtak, ahol volt már egy – egy lány ). Ennek is köszönhetően elég korán saját lábra álltam, elhelyezkedtem a szakmámban, pár évet lehúztam külföldön, majd a régi nagyszülői házba, nagy tervekkel hazaköltöztem és vállalkozóvá váltam. Azt gondoltam, majd, most rengeteg időm lesz. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, a házat felújító vállalkozók többet töltöttek az otthonomban, mint én, szinte csak aludni jártam haza. Egyszerre kellett elvégeznem a kiszálló számítástechnikai melókat, a távsegítséges munkákkal. Rengetegszer kocsiból laptopról nyomtam a távsegítséget és az távoli javításokat, aztán már mentem is beépíteni egy irodai konfigurációt.
Ebben az időben hullafáradt voltam. A ház már kész volt (meló, így pénz folyamatosan volt, abból az egyből nem volt hiányom).
Emlékszem a szerencsés estémre. Kint ültem a teraszon 2020 tavaszán egy melegebb este. A szomszédban, egy hozzám hasonló korú fickó – Béla – és a 17-18 éves korú lánya – Viki – lakik. Valamin összekaptak, lassan jutottak el hozzám a vita szavai. Melóról volt szó, mintha a lány a suli helyett melózni akart volna menni. Belülről alig hallottam, min vitáznak, ezért kimentem a kapuhoz a ház elé. Valamiért érdekelt a vita, és a vége. A kapumtól jobban hallottam a szitut. Lassan összeraktam a képet, Béla melóhelye megszűnt, nem talált pár hónapja melót, ezért akart a Viki elmenni dolgozni. Kortyoltam egyet a . Észre sem vettem, hogy Viki hangja közeleg. Szinte kirobbant a kapujuk és jött kifele, matatott a zsebében, a másik kezében egy szál cigi volt, elindult a másik irányba, de nem talált gyújtót valószínűleg. Felém indult. A csaj kb 170 centi magas arányos kis szépség barna hajjal, nagy barna szemekkel.
– Van tüzed? – kérdezte köszönés nélkül, amikor odaért hozzám, látszott rajta, hogy ideges, remegett a keze.
– Gyere bentebb. – mondtam neki és engedtem be, majd a terasz felé vezettem, ahol az asztalon ott volt egy gyújtó.