Kulcs nálam

„Kulcs nálam” – így kezdődött az egyik eladó ingatlan hirdetése. Hetek óta keresek olyan lakást, ami megfelel és a költségkeretembe is belefér. Ebbe a hirdetésbe állandóan belefutottam, pedig az árcédulán szereplő számok olyan összeget adtak ki, ami meghaladta a költségkeretemet. Maga a lakás nagyon is megfelelt volna, amerikai konyhás nappali, hálószoba, egy itthoni irodának alkalmas szoba, garázs, jókora terasz, és tartozott hozzá némi kertkapcsolat is. A burkolatok, bútorok mind minőségi munka. Mivel drága volt, a maradék, olcsóbb, de többnyire felújítandó vagy rossz helyen lévő lakás között válogattam.

Több ingatlanirodával is kapcsolatban álltam, de az egyik ingatlanközvetítővel elég jól összebarátkoztam. Dóra agilis, rámenős csaj volt, és vevő a néha meredek humoromra is, hamar egy hullámhosszra kerültünk. Ha bekerült egy olyan lakás, ami jónak látszott, először mindig nekem szólt, és ha nem felelt meg, csak utána mutatta meg más érdeklődőnek is. Végül unszolni kezdett, hogy nézzem meg a drága lakást.
– Pont neked való! Fiatalos, trendi. Egy sorház utolsó lakása, van hozzá kert is. Igényesen alakították ki, és rendezték be. A bútorok egy része is marad.
– Nem fér bele költségkeretembe. A szokásos 3-8% helyett vagy 12%-ot kellene engednie, és akkor is rámenne ingem gatyám...
– Ha leviszem neked az árat 12%-al, megveszed?
– Előbb megnézem, milyen élőben.
– A fotók nem győztek meg? Én fotóztam.
– Te is csak egy csaló ingatlanos vagy...! Úgy fotóztad, hogy frankónak tűnjön, a valóságban meg egy rom...
Erre elvigyorodott.
– Szerinted az ilyen csóró ügyfeleket, hogy fogjuk meg?
– Szóval csóró vagyok...
– Lássuk be, nem a legnagyobb a kereted.
– Ez igaz...
– Csak nézd meg, utána beszélünk az árról. Oké?
– Legyen.

Két nap múlva délután kicsit késve érkeztem a megadott címre. Dóri már várt az autója mellett az összes papírral.
– Szia! Végre rá tudtalak beszélni... tessék az ajánlat kinyomtatva. – nyomja a kezembe a papírokat – Ez meg a nyilatkozat arról, hogy valóban megnézted az ingatlant. Itt írd alá... és itt...
A szükséges helyeken aláfirkantom a papírokat.
– Mehetünk? A kulcs nálam! – mutatja a pár kulcsot.

Biccentek. Körülnézek: elegáns környék...

– A tulajdonos már máshová költözött, nem tud itt lenni, minket bízott meg az eladással. Csak ketten leszünk, maszkot így nem kell felvenni.