Szeretném, ha ez az álom valóságban is megtörténne

Érkezett egy levél a postán, ismeretlen volt a feladó félve nyitottam ki, hogy mi is lehet benne.
Egy melegséget sugárzó kézzel, gyöngybetűkkel írt levél volt. Nem volt hosszú levél, csak ennyi volt benne:
„Tisztelt Cím
Kedves Erzsike és Álmos!
Én egy írónő vagyok. Egy nevét megnevezni nem kívánó, ismerősömtől hallottam magukról, hogy Önöknek regénybe illő életük volt. Sok viszontagságokon, estek át – Családi házuk leégése után a Biztosítottval szemben a pert is elvesztették. Majd életüket újból el tudták kezdeni. Külsőleg nagy tisztelet, becsület sugárzik Önökről, hallottam ismerősömtől.
Meghívnám Önöket egy meghallgatásra, egy Wellness hétvégére magán nyaralómba. Estleges elfogadás esetén a mellékelt „névjegykártyámon” minden szükséges tájékoztatás megtalálható!
Üdvözlettel:
X Y írónő”
Feleségem kíváncsiságát birizgálta, hogy ki lehet az a személy, aki ilyen tájékoztatást add rólunk. Te neked, mi a véleményed erről. Az, ha elfogadjuk a meghívást az adott időben a megadott címen! Nincs semmi kényszer, mi bajunk lehet egy meghallgatás során. Sőt még kicsit jól is érezhetnénk magunkat. Jó akkor elmegyünk, ott talán többet megtudhatunk az ismeretlen jóakaróinkról?
Egy szép júliusi hét végére szolt a meghívásink. Erzsikém e napra készülve, elment kozmetikushoz, pedikűröshöz és utolsó napra hagyva a saját fodrászát. Felvette a nyári közepén a végig gombos könnyű pamutból készült ruháját. Beillatosította magát a kedvenc francia parfümmel, majd mondta mehetünk! Én is felvettem, egy laza kenderből készült öltözéket.
A GPS – be beírtam a megadott címet és elindultunk. A „kék csík” kivezetett a = – es Autóbánra és Budapest irányába hívott. Kocsiban halk olasz dallamok hallgatásával próbáltuk magunkat nyugtatgatni. Légkondival kellemes hőmérsékletet tudtam teremteni.
Gyorsan telt az idő és egy kellemes női hang súgják: m – A következő kitérőnél hajtson le a Pályáról! 3 perc sem telt el. Egy gyönyörű épület bejáratánál, fogadott minket egy ötvenesnek kinéző „Gyönyörűen Elegáns Fehér kis kosztümös” hölgy. Mosoly volt az arcán, aztán csak üdvözölt:
– Isten hozta magukat! Én Ildikó vagyok az írónő, ki meghívta levélben magukat.