Szerető anya vallomása 1. rész

Ez a hétvége egy tipikus, unalmas hétvége volt, mivel anyámnak nem volt közelgő tárgyalása, valószínűleg valami újat főzött. A főzés volt a kedvenc időtöltése, amikor nem foglalta le az ügyvédi irodája. Épp reggeliztem a konyhában, ott állt egy kötényben a tűzhely mellett.
Időben vagyok – mosolygott és örült, hogy minden ütemterv szerint zajlik.
Elkészült az étellel és leültünk együtt étkezni. A főiskoláról és hasonló dolgokról kérdezett engem. Úgy tűnt, hogy ma reggel jó hangulatban van. Aztán változott, hirtelen komoly lett, valamit elvett az végéről.
Egy brosúrát csúsztatott elém.
– Néhány hónap múlva részt veszek Dr. Rossi kétnapos szemináriumán. Halottál már róla?
Olyasminek tűnt, mint bármelyik másik , amiken anyám részt vett az elmúlt néhány évben.
– Igen, azt hiszem – feleltem, miután röviden átfutottam a brosúrát – Csomó alkalommal szerepelt a kábel TV híreiben, igaz?
– Igen, ő az. A terapeutám ajánlotta nekem. Közeli barátok. A tervek szerint néhány magánbeszélgetést is tartok Dr. Rossival, mert egy hétig a városban lesz.
– Igen, és azt hiszem, hogy a magánbeszélgetések sem ingyenesek.
– Az ár a hátul szerepel – mondta.
A brosúra hátulját megnéztem és nem akartam hinni a szememnek. – Hűha Anyu ennyit fizetsz egy szemináriumért?
– Nos, többet fogok fizetni, mivel magánbeszélgetéseim is lesznek vele. Minden fillért megér. – Honnan tudod? – kérdeztem.
– Nem lehet olyan sztár hírnév, mint Rossié, hacsak nincs mögötte tartalom. Terapeutám jó okból ajánlotta őt.
– Igen értem, és ha ez a szeminárium csalás, akkor bármikor beperelheti őt – tréfáltam.
– Ez nem volt nagyon vicces.
– Nem tudtam ellenállni. De komolyan, ilyen sokba kerül egy ?
– Nem fogod megérteni – válaszolta.
– Honnan tudod?
– Azt hiszem, elég idős vagyok. Megértem, ha terapeuta mellet szüksége van valakivel beszélgetésre, akkor ezt örömmel hallom. Komolyan, nem bánom.
Anyám jóindulatúan rám mosolygott – Ön újra olyan, ahogyan ezt mondja.
– Mit várt? Visszamosolyogtam, mintha nem lenne nagy ügy. – Azt hiszem, kedves srác vagyok.
– Természetesen Ön az – felelte félig szarkasztikusan.

Hónapokkal később. Késő este egy szombaton. A nappaliban ültem és TV-t néztem, amikor hallottam, hogy anyám parkol a bejáratnál. Nemrég tért vissza egy Dr. Rossival folytatott magánbeszélgetésről. Amikor kinyitotta az ajtót, feszültnek tűnt.
– Szóval, hogyan ment? Kérdeztem.