Unokatesóm 12. rész

... Már Éva háza előtt voltunk, mikor Éva kedves hangon így szólt hozzám:
– Ugye nem is volt rossz? – visszacsengett a fülemben az „ugye”.
– Mi van? – kérdeztem vissza számonkérően.
– Azt kérdeztem, ugye nem is volt rossz – ismételte meg a kérdést.
– Ezzel mire célozol? – már zaklatottan reagáltam rá.
– Én mondtam, hogy jó lesz – próbálta viccesre fogni.
– Szóval te már tapasztaltad? – törtem ki, de már szinte ordítottam. – Ennyit a te szeretetedről, igazmondásodról. Ez az egész részetekről egy színjátszás volt, hogy prédaként elé dobj, és jó pontot szerezz nála. Szépe... – ekkor Éva a vállamnál fogva a kocsi ajtajának belsejéhez lökött.
– Álljá’le! Mit képzelsz te magadról? Nem te szarod a spanyolviaszt. Ha így gondolkozol, akkor takarodj! – kiabálta.
– Megyek is, teeeee... – dühösen csaptam ki az ajtómat, a tőle kapott kulcsommal a lakásba, és a kistáskámat, laptopomat, diplomatatáskámat felkapva már rohantam is ki. Az udvaron elém akart állni, de kikerültem. A lába elé dobtam a kulcsokat, szó nélkül vágódtam a kocsiba, és hosszú métereken át csikorgó kerekekkel hagytam ott. Dühből, agresszívan vezettem, lassan csillapodtam. Füzesabonynál kezdtem megnyugodni, Gyöngyösnél rájöttem, hogy bunkó vagyok és Hatvannál visszafordultam. Már visszafelé száguldottam, amikor a telefonomon felugró ablakban egy „Ne haragudj", majd egy „Szeretlek" üzenet érkezett. Amikor elkezdtem bepötyögni a választ, jött a „Gyere vissza". „Megyek! ” küldtem vissza. A Zenly programon figyelhetett, mert a következő üzenet az volt, hogy „Lassíts szerelmem!!! ”. Száguldottam, a sebességmérőmre pillantva 228 km/h-t láttam. Lassan fogytak a kilométerek, vánszorgott az óra, elviselhetetlennek tűnt a távolság. Amikor kiszálltam, Éva már az udvaron elém szaladt, és a nyakamba ugrott.
– Ne haragudj! – mondtuk egyszerre, és vad csókolózásba kezdtünk. Nem érdekelt, hogy a kapu még nem csukódott be. Ajkaink hosszú percekre összeforrtak. Aztán már a lakásban, a nappali szőnyegére kuporodva simogattuk egymás arcát, haját, vállát. Mindkettőnk szeme csillogott. Heves szóáradatba kezdtünk mindketten. Egymás szavába vágva mentegetőztünk, kértünk bocsánatot.