Szerető a szobában

Gimnazista lány vagyok, szerelmem egy generációval idősebb nálam. Mielőtt ítélkezésbe kezdene az ember, nem árt végiggondolni pár dolgot. Bárki bármit mond, az érzelmeknek nem lehet parancsolni, és tartsa magát szerencsésnek az, akinek mégis valahogy sikerült, és még sohasem szeretett bele olyan emberbe, akibe nem szabadott volna, mert nekem ez nem sikerült. Valaki szánalmat érez irántam, valaki elismerően néz rám, hogy sikerült egy házas emberben megtörnöm a jeget, valaki pedig mélységesen megvet, tehát megoszlik a vélemény. A szeretőknek tartott emberek között is így van ez. Van aki élvezi ezt csinálni, van aki nem, de mindenesetre sokan belesodródunk ebbe a helyzetbe. Én örültem is a helyzetnek meg nem is. Tudtam, hogy szerelmem érzelmeket is táplál irántam, és nem csak egy testi kielégítő eszköz vagyok számára. Kapcsolatunk pont a korkülönbségen, és a titkos találkákon alapuló izgalmakra épült. Nem volt kikötve, hogy mikor találkozunk, nem volt ugrás füttyszóra, hisz nem a voltam, hanem a szeretője.
Sokat gondolkodtam a helyzetemen, akkor is így volt ez, amikor a stúdiója felé vezető csigalépcsőn siettem fel hevesen dobogó szívemmel. Nem érdekelt semmi, csak mindig az a remény lebegett lelki szemeim előtt, hogy egyszer teljesen kisajátíthatom magamnak. Igen, önző vagyok, de ebben a helyzetben nem tudtam másképp átvészelni a helyzetet. Minden bűnét elnéztem neki, csak azért mert reméltem, és a remény életben tartott.
Ahogy felértem a lépcső tetejére végigmentem a folyosón, majd bekopogtam a félig nyitva tartott ajtón.
– Igen! – hangzott a válasza bentről. – Jó napot művész úr! (Bár kapcsolat alakult ki köztünk, megkért rá, hogy továbbra is magázzam. ) – Szervusz Lilla! Rég láttalak, hogy vagy? Hogy megy az iskola? Miközben válaszra nyitottam a számat, már húztam is szerelmem mellé a széket, megszokás szerint. – Köszönöm, egész tűrhető napom volt... Ezek voltak azok a beszélgetések, melyek után a nagy szeretkezések következtek. Amolyan udvarias előkészületek voltak. Felmértük egymás hangulatát, ekkor szűrtük le, hogy hogyan viszonyuljunk a másikhoz. Az eddigi 1 évnyi együtt töltött idő alatt már nem nagyon volt számunkra kiismerhetetlen terület a másikon. Szerelmem felkelt, és bezárta az ajtót.