A bűnös sziget 3. rész

1789 június 10 – 24

Kedves Aubrey
Annyi különös dolog történt velem az utóbbi napokban, hogy nem tudom sikerül e szavakba önteni. Nagynéném kedvesen fogadott, rögtön az ágyába vitt és addig noszogatott, míg mindent el nem meséltem neki. Elbeszélésem annyira lázba hozta, hogy rám vetette magát és tisztára nyalta lucskos szemérmemet.
Miután végeztünk a szobámba vonultam. Lola komor arca csak akkor derült fel, amikor kiszedte belőlem, hogy a legfontosabb nyílásomba még mindig nem járt dorong. Vajon miért foglalkoztatja őt ennyire a szüzességem? Hosszas rábeszélés után viszont célt értem egy másik fontos ügyben: megígérte, hogy a nyári napforduló alkalmából rendezett vudu ünnepségen én is részt vehettek, ha beleegyezem, hogy „megkereszteljenek”. Mivel a lelkem már úgyis a pokolba kerül, ez már úgysem árthat – gondoltam. Megesküdtem neki, hogy senkinek sem fogom elmondani, mire készülünk.
A napforduló éjszakáján óvatosan kilopóztunk a kastélyból, és bevetettük magunkat a dzsungelbe. Hosszú, és fárasztó – a talaj folyamatosan emelkedett – gyaloglás után egy sziklatömbhöz értünk. A köveket vastag növénytakaró borította. Lola félretolta az egyik liánköteget: egy barlang volt mögötte.
Beléptünk egy homályos előtérbe, itt álltak kipányvázva az áldozati állatok, egy bakkecske, két vörös és két fekete kakas, egy óriási fehér pulyka meg egy pár galamb. Ebből a sötét, némileg riasztó előszobából egy szűk nyíláson át a hosszú, derékszögű misztériumszobába léptünk, a tulajdonképpeni templomba, amelyet gyertyák és fáklyák világítottak meg. Agyagfalait durva kígyószimbólumokkal és ember formájú figurákkal festették nagy gonddal tele. Komornám felsorolta kiket is ábrázolnak a képek. Ott láthattam Papa Legbát, a kapuk őrzőjét, a keresztutak istenét, pipával fogai közt. Ogo – un Badagrist, a harcost, Wangolt, a szárazföld urát, Agouét, a tengerek urát, aki felfújta arcát, hogy szelet támasszon, és tenyerében egy kicsi hajót tartott. A kígyószimbólumok Damballát jelképezték, a vudu panteon mindenható főistenét, és élettársát, Ayida Oueddót.
A terem kitágult és megpillantottam a csillagokat. Nem is egy barlangba voltam, hanem egy átjáró féleségbe, mely egy kis tisztásra vezetett.