100 év a purgatóriumban 5. rész

Üdvözlök mindenkit, JT vagyok, ami a Jon Thomas rövidítése. Több mint 150 éves vagyok. Halandóként olyan vállalkozó kedvű hölgyeknek dolgoztam, akik a legszemélyesebb és legbizalmasabb tulajdonukat szándékozták eladni. Én koordináltam, segítettem, és szükség esetén, megfélemlítettem ezeket a hölgyeket. Dolgoztam az angliai London utcáin, a régi amerikai középnyugat bordélyházaiban, és végül a 20. Századi Macskaházban, Amerika egyik déli államában, ahol az életemnek hirtelen véget vetett három, a felsőtestemet ért lőtt seb.
Személyi asszisztensnek gondoltam magam. Sajnos, amikor megérkeztem a gyöngykapuhoz, Szent Péter stricinek nevezett, és a purgatóriumba küldött. Az elmúlt tíz évtizedben a purgatóriumban ragadtam. Hogy jóvátegyem, amiért kihasználtam ezeket a szegény, finom virágokat, és kiérdemeljem a mennyországba jutást, szexuálisan kalandvágyó nők védelmezőjeként szolgáltam, biztosítva, hogy biztonságban legyenek, miközben testi vágyaikat igyekeznek kielégíteni.

Mi a helyzet, emberek? Híreim vannak számotokra.
Ha olvastátok a többi beszámolómat, akkor tudtok Sharonról, az elvált asszonyról, akire vigyáztam, amíg ő a kurválkodós időszakát élte.
Éppen egy újabb frissítésen dolgoztam a tetteiről, amikor talált magának egy férfit.
Hirtelen erkölcsöt és értékrendet fejlesztett ki magában, és hideg fejjel kilépett a ribancéletből. Soha nem fogom megérteni a nőket.
Azóta volt néhány hosszú, unalmas hónapom, mígnem a minap Szent Péter a felhőjére hívott, és azt mondta:
– Van egy személyes megbízásom számodra. Mit szólnál egy kis időtöltéshez a Riviérán?
Egy madártollal is ki lehetett volna ütni. Az arckifejezésem mindent elárult. Boldog voltam.
– Mit nézel így rám? Kérdezte Szent Péter.
Miután megköszörültem a torkomat és a tekintetemet a cipőmre szegeztem, folytatta a beszédet, és hozzátett egy kis csavart.
– Ez a transz nő, akit kedvelek, és a barátnője a Riviérára mennek nyaralni. Szeretném, ha gondoskodnál róla, hogy biztonságban legyenek. Tegyél meg mindent, hogy jól érezzék magukat.
– Van kérdés?
– Nincs, uram, mondtam. Csak miután száz éve kenés nélkül hajtasz csapágyasra engem, azt hittem, hogy egy zsíros megbízást fogok kapni.
– És aztán az utolsó mondattal mindent tönkretettél. Megint átbasztál.
Peti csak rám nézett az egyik nagyon szigorú tekintetével, aztán azt mondta:
– Az én purgatóriumom, az én szabályaim.