Türelemjáték

Kati nem volt az a klasszikus értelemben vett mai szépségideál, de mindenképpen vonzó nő volt. Magassága közepes, s szép, arányos volt az arca is. Teste egyáltalán nem volt vékony, s széles csípőjének köszönhetően jókora, ám szép kerek feneke volt. Mellei viszont, bár formásak, és teltek voltak, nem lógtak rajta. Összességében egy olyan érett nő benyomását keltette, akit nem kell félteni gyerekvállalás, családfenntartás terén. Főleg széles csípőjéből, és formás combjairól sugárzott a termékenység és a nőiesség. Mindehhez hozzájött, hogy tökéletesen sima, puha bőre volt, így még a kelleténél nagyobb formái is valósággal ragyogtak.

Jómagam magas, vékony fiú vagyok. Sosem voltam túl izmos, sőt igazán szőrös sem, s bár meleg nem voltam, azért valahol lappangott bennem egy kis nőiesség. Talán éppen ezért is izgatott nagyon a gondolat, hogy mi történne, ha eljutnék egy igazi nővel való szeretkezés küszöbére, azonban ott felsülnék. Ha nem tudnék férfiasan viselkedni, nem állna fel, vagy csak egyszerűen félénk lennék.

Katival amúgy osztálytársak voltunk gimnáziumban. Eleinte kevéssé figyeltem fel rá, de aztán úgy alakult, hogy az utolsó évben egymás mellé ültettek minket, s aztán amikor az osztállyal táncolni mentünk, ő lett a párom. Ahogy ily módon közelebb kerültem hozzá, egyre inkább elkezdett tetszeni a már akkor is érett, nőies teste, s a vidám, de mégsem kacér viselkedése. Láthatóan neki is tetszettem, szerette a hozzám hasonló, vékony magas úrifiú-alkatú legényeket; végső soron mindkettőnk a saját maga ellentétéhez vonzódott. Nem alakult valami gyorsan a kapcsolatunk, gimi alatt az alig látható pirulásokon, sejtelmes mosolyokon kívül más nem is történt. Később viszont, az egyetemi éveink alatt sem szakadt meg a kapcsolatunk, s kb. két évvel érettségi után újra találkoztunk, egészen véletlenül, a metróban. Kellemesen elbeszélgettünk, s bennem rögtön feléledtek a régi érzelmek. Ahogy hazakísértem, némi kerülőutat is bevállalva, rájöttem, hogy kissé megváltozott; nem külsőre, hanem inkább a viselkedésében érzékeltem valami furcsát. Sokkal gyorsabban beszélt, mint korábban, s több jelét adta annak, hogy talán valami lehet köztünk, pedig akkor már egy jó ideje nem találkoztunk személyesen.