100 év a purgatóriumban 4. rész

Üdvözlök mindenkit, JT vagyok, ami a Jon Thomas rövidítése. Több mint 150 éves vagyok. Halandóként olyan vállalkozó kedvű hölgyeknek dolgoztam, akik a legszemélyesebb és legbizalmasabb tulajdonukat szándékozták eladni. Én koordináltam, segítettem, és szükség esetén, megfélemlítettem ezeket a hölgyeket. Dolgoztam az angliai London utcáin, a régi amerikai középnyugat bordélyházaiban, és végül a 20. Századi Macskaházban, Amerika egyik déli államában, ahol az életemnek hirtelen véget vetett három, a felsőtestemet ért lőtt seb.
Személyi asszisztensnek gondoltam magam. Sajnos, amikor megérkeztem a gyöngykapuhoz, Szent Péter stricinek nevezett, és a purgatóriumba küldött. Az elmúlt tíz évtizedben a purgatóriumban ragadtam. Hogy jóvátegyem, amiért kihasználtam ezeket a szegény, finom virágokat, és kiérdemeljem a mennyországba jutást, szexuálisan kalandvágyó nők védelmezőjeként szolgáltam, biztosítva, hogy biztonságban legyenek, miközben testi vágyaikat igyekeznek kielégíteni.

Mi a helyzet, emberek? Íme itt van, ami velem történik.
Nemrégiben kaptam egy meghívót Szent Pétertől, amitől nem voltam túl izgatott, de megpróbáltam a legjobbat kihozni belőle.
Ha olvastátok a többi beszámolómat, akkor tudtok Sharonról, az elvált asszonyról, aki a ribanc lett.
Éppen egy újabb frissítésen dolgoztam arról, amit csinált, amikor talált magának egy új férfit.
Hirtelen erkölcsöt és értékrendet fejlesztett, és hideg fejjel kilépett a ribancéletből. Soha nem fogom megérteni a nőket.
Azóta unalmas hónapokat éltem át, így Szent Péter más elfoglaltságot talált számomra.
Egyik nap a felhőjére hívott, és azt kérdezte:
– Mit szólnál ha egy kis időre a Gum Swamp Creekbe küldenélek?.
– Hová? – Ez volt minden, amit mondani tudtam, mielőtt félbeszakított, és folytatta a beszédét.
– A barátom, Luna, a holdistennő megkért, hogy küldjek valakit, aki megoldja az új női alfa problémáját egy boszorkánnyal.
Nos, el tudod képzelni, mennyire meglepődtem.
– Ismered Lunát? – Kérdeztem hitetlenkedve.
Olyan pillantást vetett rám, hogy befogtam a számat. Megköszörültem a torkomat, majd azt mondtam:
– Semmit, uram.
Panaszkodni kezdtem, hogy és boszorkányokkal kell foglalkoznom, de amikor megláttam az arckifejezését, megint elhallgattam.
Péter lehunyta a szemét, és megrázta a fejét, majd azt mondta: