8 hét

Ébredezem! Egy mozgalmas éjszaka után, hallgatom a konyhából beszűrődő zajokat. Érzem a frissen fövő kávé illatát. Halkan készíted a gyerekeket, nem akarsz még felkölteni. Hálás vagyok érte! Serénykedsz, pedig lefogadom te is inkább itt feküdnél mellettem inkább. Az elmúlt éjszaka után az már biztos! De addig is amíg nem kell kelnem, végig játszom a tegnapot.
Fáradt vagyok! Már csak 130 km van hátra, hogy újra a karjaimban tarthassalak, Most kell nagyon vigyázni! Ilyenkor szoktak sokan elaludni, és soha nem érkeznek meg. Felbontom az utolsó energia dzsúzomat. Nem szeretem őket, de most már nem akarok megállni kávézni. Ezzel már kibírom hazáig. 8 hét távollét húz haza. Ég a lágyékom. Már ott lent is érzik, hogy nemsokára övék lesz a főszerep.
Csendesen dugom a kulcsot a zárba, nyitom az ajtót, s te ott állsz előttem! Nem tudtalak meglepni! De nem baj, repülsz a nyakamba s potyognak a könnyeid – remélem – örömöd miatt. Az ajtót alig tudom bezárni. A mellényt már heves csókolózás közben veszem le. Közben neki esünk a fürdőszoba ajtónak.
– Csendesen – mondod – felébrednek a kicsik!
A cipő lerúgása után a megyünk a szobába. Kellemes félhomály fogad, s folytatjuk az előszobai akciózást. A bikásító hálóinged vetted fel. Tiszta selyem, elmarkolom az egyik melled, s a hálóingen keresztül bekapom az ágaskodó mellbimbódat. Mély nyögés kíséretében rászorítod a fejem a melledre. Elkezdem szívni, közben a másik kezem elkezd lecsúszni az oldaladon a csípőd felé. Oda érve felhúzom a hálóinged alját és remegő ujjakkal nyúlok be alá. A ruci kis nadrágját is felvetted! Elkezdtem benyúlni, azt már érzem, hogy nedves, mikor eltolsz.
– Várj, meglepetésem van a számodra!
Ezzel leültél az ágy szélére, s remegő kézzel elkezded kikapcsolni a nadrág szíjamat. Alig boldogulsz, de hagylak érvényesülni. A kitartást siker koronázza, egy mozdulattal a bokámig tolod mindkét nadrágszárt. Az ekkor már keményen ágaskodó farkam derékba kapva, s a bőrt felhúzva a szádba vezeted. Mi történt? Eddig ezt nem csináltad, remélem, csak a 8 hét távollét az oka. De most nem érdekel, érződik a mozgásodon a tapasztalatlanság, segítek. Megfogva a fejed két oldalt, halk kedves szavakkal irányítottalak. Hamarosan kezdtél ráérezni mit is kell csinálni, hogy mindkettőnknek jó legyen. Most már csak cirógatom a füled tövét. Magadtól teszed, amit teszel. Közben rátaláltál a golyóimra. Simogatod, finoman masszírozod.
– Ha jössz, kérlek szólj. Nem akarom a számba kapni.