Walter

Tudtam, hogy a család feje, aki hivatalos, világ felé mutatott minőségében menő ügyvéd és helyi politikus, újabb férfit hajtott föl nekem – jó pénzért.
Alig voltam még náluk, amikor elém állt ezzel az ajánlattal. Mi lenne, ha a szabadnapjaimon, amikor elcsendesedik a ház, örömére tennék némi fizetés-kiegészítésért cserébe.
Először teljesen megdöbbentem. Majd elgondolkodtam. Végül – fiatal, kalandvágyó és szexéhes lányként – igent mondtam.
A szombat így Berté és a kalandoké lett. Tőle tanultam meg a minőségi szexelés minden fortélyát. Türelmes és jó tanár volt, mindent megtett, hogy profit faragjon belőlem.
Amikor már mindent tudtam, amit egy lánynak tudnia kell, aki férfiakat akar felizgatni és kielégíteni, Bert üzleti ajánlatot tett: az elit körökben, ahol mozog, rengeteg olyan férfi van, aki vágyik egy kis kalandra, de fél a lebukástól, hiszen az szakmai vagy politikai karrierjének végét jelentené. Olyan „lehetőséget” keresnek, ahol kiélhetik titkos vágyaikat, és biztonságban érzik magát – minden szempontból. Ezért persze készek nagy összeget áldozni. Hiszen ők csak jogi tanácsért jönnek az ügyvéd úrhoz... aztán hogy a zárt ajtók mögött mi történik, az már szakmai titok.
Az ajánlat felizgatott, és kellőképpen legyezgette az önbecsülésemet. A „gazdámnak” fizetett ezer euróból nekem 600 euró jutott alkalmanként. Fejedelmi plusz jövedelem-kiegészítés volt, jobbra nem is számíthattam. Élvezetet adni és kapni, és ezzel még pénzt is keresni – ez minden nő álma.
Bert korrekt volt, mindig lehetőségem volt eldönteni, hogy vállalom-e egy-egy férfi szórakoztatását vagy sem.
Ma éppen a helyi önkormányzat egyik fejesét vártam. Képet láttam csak róla. Idősödő, kövér, kopaszodó, kéjsóvár férfinak nézett ki. De én pont az ilyenekre buktam.
Csak álltam a fürdőszobában, és vártam, hogy benyisson. Hosszúnak tűnt a várakozás, de egyszercsak kinyílt az ajtó.
A férfi élőben is olyan volt, mint a képen. Kiéhezett pasi, aki sok pénzt ad azért, hogy hozzájusson egy fiatal puncihoz.
A nyitott ajtóban ott állt Bert is, aki röviden bemutatott minket egymásnak:
– Ő Ullheimer úr, keresztnevén Walter, ő pedig az én kis kincsem, aki minden barátom kedvében jár, Sophie.
Ezután diszkréten távozott.
A férfi úgy állt a fürdőszoba ajtajában, mint a faszent. Meg se moccant, csak nézett, kaján vigyorral az arcán. Lassan beleengedtem magam az érzésbe, és belekezdtem a játékba.