Ő

Ott voltam időben a megbeszélt helyen. Ő nem érkezett meg időre, én pedig egyre jobban remegtem az izgalomtól. Már akkor is reszkettem, és végigfutott a hideg a hátamon, amikor még csak készültem, hogy az általa megnevezett helyre menjek, az a rövid várakozás pedig mégjobban felcsigázott. Akkor megláttam. Alig késett pár percet, mégis aggódva tekintett rám. Miután mosolyogtam, észrevette, hogy semmi gond, hogy tényleg nem haragszom, és nem fogom faképnél hagyni: ez nem azt jelenti, hogy nem bízhatok benne, hiszen ez velem is előfordulhatott volna!
Ezután csak pár mondat hangzott el, amiben megbeszéltük, hogy valóban akarjuk e mind a ketten ezt az egészet. Előtte még soha nem voltam ennyire idegen férfival, és minden nagyon új dolog, és hihetetlen, hogy én mégis itt vagyok, hogy belevágtam, folyton ez járt az eszemben. Igaz, párszor úgy éreztem, hogy el fogok szaladni, hogy én ezt nem merem megtenni, de szerencsére maradtam. Mondhatni ahhoz sem volt bátorságom, hogy visszatáncoljak az egészből. Aztán elindultunk. Nem tudtam hová megyünk. Teljesen rábíztam magam, pedig ez nagy felelőtlenség a részemről! Lassan mentünk, mégis úgy éreztem, hogy szinte rohamléptekkel haladunk. Egy panelház emeletére mentünk. Kinyitotta az ajtót, előretessékelt és mosolygott. Ez a mosoly annyira megkapó, annyira bizalomgerjesztő és vonzó volt, én mégis remegtem. Nem gyújtott lámpát csak három gyertyát, ami egy alacsony könyvespolc tetején állt. Kellemes férfiillat volt az egész lakásban. A szoba egyszerű volt és mégis szép. Egy hatalmas ágy volt benne, alacsony asztal, és pár hatalmas párna, amivel a földre lehetett ülni. Az ággyal szemben egy vaskos és hatalmas fa szekrény, mellette szintén egy alacsony és tömör fából készült könyves – szekrény, aminek a tetején voltak a gyertyák. Ha az egész összhatását nézem gyönyörű volt. Sötét meleg színek, semmi hivalkodó vagy nem odaillő. Letette a táskát, én pedig akkor éreztem meg milyen hosszú másodpercek óta vizsgálódóm a szobában egyhelyben állva. Rámnézett és lassan odajött. Egyáltalán nem sietett. Én pedig a környezet tanulmányozása közben teljesen elfelejtettem, hogy miért is vagyunk itt. Aztán, hogy elindult teljes erővel hatott rám az egyénisége.