Szexbarátnő 1. rész

Fagyos február este volt. A súlyzós edzés végeztével a fürdőszobába siettem, ahol villámgyorsan lezuhanyoztam. Megtörölköztem, felvettem az előre kikészített fekete ingemet, sötétkék farmeremet, kentem egy kis zselét a rövidre vágott, szőkésbarna hajamra, fújtam egy kevés parfümöt a csuklóimra, illetve a nyakamra, majd kékeszöld szemeimmel belenéztem a tükörbe. Meg voltam elégedve a látvánnyal, mivel elegánsan, mégis vagányan festettem. Nyugodt tempóban az ismerős hangoktól zengő földszint felé vettem az irányt.

Odalent íncsiklandó sült hús – és pörköltillat terjengett. Mikor leértem az előtérbe az elsőkként érkező, éppen az anyámmal, s a húgommal beszélgető harmincas András, valamint a tőle jóval idősebb Gábor észrevettek engem.
– Szevasz Zoli! – üdvözölt kezet nyújtva András.
– Zolikám! – tett hasonlóan Gábor.
– Na, akkor talán igyunk valamit! – mondta jó kedélyűen apám, miután kilépett a konyhából – Ki mit kér? – kérdezte az üvegasztalra készített felé fordulva. A két férfi az öregemmel együtt választott, anyám unicomot, míg a testvérem maradt az üdítőnél – Zoli? – érdeklődött rám nézve.
– Legyen jaiger – neveztem meg az egyik kedvencemet, ami nem volt sem túl erős, sem túl gyenge.
Felhajtottuk a feleseket, azután a sós süteményeket-nassolni valókat használtuk szívóerőnek.

Szerettem a nagyobb összejöveteleket. Ilyenkor általában a család barátai, illetve nagybátyámék átugrottak, és éjjelig mindannyian jól éreztük magunkat. Szépen sorban érkeztek a vendégek. Mindenkinek örültem, de a nagybátyámékat, különösen Szandrát, az unokanővéremet vártam a legjobban.

Szokás szerint Ők értek hozzánk utoljára. Enyhén, kellemesen szédelegve az , pont beszélgettem valakikkel, amikor váratlanul kinyílt a bejárati ajtó. Megjelentek mind a négyen: a nagybátyám Laci, a nagynéném Edit, a tőlem két évvel fiatalabb unokatestvérem Evelin és a nálam egy esztendővel idősebb, 19 éves unokanővérem Szandra.

Szandráról azt érdemes tudni, hogy gyerekkoromtól kezdve nagyon jól kijöttem vele. Mindig megértettük egymást, mondhatni bizalmas volt a kapcsolatunk, amit később aztán jobban elmélyítettünk. Serdülőkorunk kezdetén mindketten változásnak indultunk, s ez az Ő esetében persze látványosabb módon nyilvánult meg, mivel ahogy mondani szokás, ott formásodott ahol kellett. Én ezt észrevettem, ám igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hiszen a szóban forgó lány mégis csak az unokatesóm. Néhány év múlva még nehezebb lett a dolgom, ugyanis felnőttkorára egy olyan nő vált belőle, akinek talán egy férfi sem tudna ellenállni: középmagas termet, sportos, mutatós lábak, nőies csípő, őrjítően gömbölyű fenék, telt, a régóta űzött röplabdázástól izmos mellek, hátközépig érő sötétbarna haj, vonzó arc a hozzátartozó kacér mosollyal, enyhén húsos, ”szopós” ajkak, továbbá nagy, vadító, szintén sötétbarna szemek, melyekkel hihetetlenül mélyrehatóan, dögösen tudott nézni.

Ezen az estén tetőtől talpig feketébe öltözve, szokásához híven nézett ki.

Odamentem a rokonaimhoz, hogy üdvözöljem Őket. Szandra maradt a végére.
– Szia! – köszönt búgó hangon, egy sejtelmes mosoly kíséretében. Kezeit a derekamra tette, utána két puszit adott az arcomra. Az eleve erős parfümjéből érezhetően többet fújt magára a kelleténél, viszont az igazán furcsa az volt a számomra, hogy a szokásosnál valamiért jóval lassabb mozdulatokkal kaptam azokat a bizonyos csókokat...

iszogatva, anyám és két másik idősebb hölgy társaságában beszélgettem az előtér közepén állva. Az egyik nő monológja közepette kissé jobbra tekintettem, és ekkor megpillantottam az egy másik klikkben lévő unokanővéremet, amint éppen engem figyel, méghozzá igen mereven. Meglepettségemben felé emeltem a talpas poharamat, mire Ő ugyanígy csinált a sajátjával, azután egy félmosolyt eresztve rám belekortyolt a borába.

Az est további részében a résztvevők turnusokban láttak neki a vacsorának. Én a harmadik körben az apámmal, három férfiismerőssel, illetve Szandrával ültem az asztalhoz. Ahogy helyet foglaltam, az utóbbi gyorsan lecsapott a velem szemben elhelyezkedő székre. Jóízűen ettem az ízletes ételeket, ittam a finom boromat, aztán egyszer csak megéreztem valamit a bal combomon, majd a két lábam között. Felkaptam a fejem, s unokatestvérem ördögi vigyorát-nézését láttam magam előtt. Lábfeje fel-le mozogva masszírozta a farkamat. A szerencsére terítővel takart üvegasztal alá nyúltam, elvettem onnan a lábat, végül néhány milliméterrel hátrébb húzódtam a székemmel.

Nem sokkal a vacsora után a konyhában tartózkodtam, hogy italt vigyek az egyik vendégnek. Kisvártatva besétált Szandra, feltérdelt az egyik ülőalkalmatosságra, azzal elém tartotta kiürült borospoharát.
– Töltene nekem egy kis , uram? – kérdezte színpadiasan.
– Nem – vágtam rá – Szerintem már éppen eleget ittál.
– Én? Hiszen még alig ittam valamit – mondta meglepettséget színlelve.
– Pedig nem úgy tűnik... Fogalmam sincs mit csinálsz.
– Itt várom, hogy italt tölts végre.
– Tudod, hogy nem erre gondoltam – jelentettem ki felháborodva.
– Akkor mire? – érdeklődött mosolyogva.
– Ne szórakozz már! A vacsorára. Szerinted mire?
– A vacsorára? Jó volt, de semmi különöset nem találtam benne – magyarázta álnaivan, közben elvette kezemből a vörösboros üveget, és töltött belőle a talpaspoharába.
– És a mutatványodban sem? – kérdeztem grimaszolva.
– Ja, hogy arra gondolsz... Nem tetszett? – érdeklődött az általam jól ismert kacér mosolyával az arcán.
– Milyen hülye kérdés ez? – akadtam ki halkan.
– Szóval? Nem volt jó? – tette fel a kérdést a szemembe nézve, sejtelmesen vigyorogva.
– Te megvesztél. Igyál kevesebbet! – szólítottam fel, majd megfogtam a vendég teletöltött poharát, s kiindultam a konyhából.

A későbbiekben megpróbáltam kerülni unokanővéremet, ám az valahogy mindig a közelembe férkőzött. Éjfél után, mikor a megfogyatkozott csapatból már mindenki láthatóan fáradt volt a késői órának, az elfogyasztott ételeknek, de legfőképpen az köszönhetően, akkor rajtam is egy kisebb kimerültség lett úrrá. Leültem a nappali bőrfoteljába. Már meg sem lepődtem, amikor unokanővérem szinte egyből a bútor karfáján termett, ezúttal azonban nem menekültem el. Rajtunk kívül többen diskuráltak a helységben, viszont egytől egyig halkan, a beszélgetőpartnerre figyelve. Követtük a példájukat, tehát mondhatni megadtam magamat...

– Ebben a félévben még csak tanulom az ügyintézést, gyakorlat meg csak majd ősszel lesz, egy irodában – magyarázta jókedvűen Szandra – Várom már – tette hozzá mosolyogva.
– Várod?
– Igen. Kíváncsi vagyok milyen lesz... És veled mi a helyzet? Jól megy a suli?
– Persze. Legalábbis eddig szerencsére jól megy. Idén még lazaság van, de aztán jövőre tanulhatok meg aggódhatok ezerrel – válaszoltam búskomoran.
– Nem kell paráznod. Az érettségi csak addig félelmetes, amíg oda nem kerülsz.
– Örülnék, ha így lenne – jegyeztem meg magam elé meredve. Pár másodpercre a gondolataimba mélyedtem, magam elé képzeltem az érettségi vizsgát, aztán unokatesóm újra megszólalt.
– Nem megyünk fel? – kérdezte. Körbenéztem a bágyadt, csendesen egymással beszélgető arcokon.
– De, mehetünk.

Felmentünk a szobámba, ahol az utcai lámpák beszűrődő világítása adta az egyetlen fényforrást. Unokanővérem becsukta maga mögött az ajtót, azzal elfordította a kulcsot a zárban.
– Miért zártad be? – tettem fel meglepődve a kérdést. Ő válasz helyett elém lépett és száját az enyémre tapasztotta. Sikamlós nyelvét a számba dugta, melynek hatására teljesen lefagytam. Amint nagy nehezen észbe kaptam, megpróbáltam elhúzódni, valamint eltolni magamtól, ám erősen fogta tarkómat és egyre pörgette nyelvét szájüregemben, így végül inkább feladtam a küzdelmet.

Lassan hátráltunk, miközben elmerültem telt, érzéki ajkainak érzésében. Faltam őket, nyelvemmel pedig gyorsan a játékos nyelvet masszíroztam. Az ágy elé érve lökött rajtam egyet, mire Én keresztbe az alvóhelyemre zuhantam. A csípőmre ülve folytatta az észveszejtő csókot, mialatt előhalászta kebleit. Feljebb toltam felső testét, azzal a méretes, erőtől duzzadt melleire vetettem számat. Kapkodva gyúrtam, zabáltam mindkettőt, a hegyes bimbókat nyelvhegyemmel gyötörtem, amelyeket végül erőteljesen megszívogattam. Szandra a plafon felé emelt arccal, egy halkat sóhajtva tűrte a kényeztetést. Mellkasomra tette kezeit, s finoman fekvő pozícióba tolt.

A lábaim közé csúszott. A szőnyegen térdelve kicsatolta övemet, bokámig húzta farmeremet, a boxeremet, végezetül megfogta szerszámomat. Felnyögtem, ahogy farkam fokozatosan eltűnt tűzforró szájüregében. Kipattant szemekkel élveztem a fel-le járó szopós ajkak gyengéd munkáját. Párszor odapillantottam, de a félhomályban csak unokatesóm lágyan, mégis határozottan bólogató fejét láttam.

Felállt, feljebb hajtotta szoknyáját, lejjebb húzta harisnyáját, bugyiját, majd egy óvszert varázsolt elő, amiről fogalmam sincs hogyan akadt a keze ügyébe. Kibontotta, szakszerűen feltekerte, a végén meg a rudammal együtt magába igazította. Egyszerre egy-egy elnyújtott sóhajt hallattunk egészen addig, amíg a nedves, varázslatosan szűk hüvely péniszem tövére nem ért. Egy hosszú pillanatig csak dákómat kompletten elnyelve ült rajtam, azután lovagolni kezdett. Puncija közepes tempóban csúszkált a botomon. Felültem, hogy ismét lecsapjak ikreire. Egy darabig engedte telhetetlenül szopkodni őket, ám hamar visszanyomott az ágyra. Pinája szorításának, valamint Szandra izgató kéjhangjainak hatására, teljesen megőrültem. Belemarkoltam formás fenekébe, azzal előredőlve a földre fektettem.

Mély, intenzív lökésekkel kúrtam hangosan nyögdécselő unokanővérem gumin keresztül is forró vagináját. Combjaival szorosan közrefogta testemet, körmeivel pedig szüntelenül karcolgatta a hátamat. Zihálva, ösztönösen adtam neki. Éreztem, ahogy lábfejét kéjesen dörzsöli a derekam hátoldalán, aztán tövig nyomva szerszámomat, remegve belé élveztem. Orgazmusomat fokozta, hogy a puncija szintén felrobbant, ezáltal többször pulzálva a farkamra szorult.

Percekig csak lihegtem rajta. Nagy nehezen lefordultam róla, majd a mellettünk lévő kukába dobtam a megtelt óvszert.
– Ez volt – jelentette ki felkönyökölve, egyik keze ujjaival a mellkasomat cirógatva.
– Az, de nagy hülyeséget csináltunk.
– Miért? – kérdezte mosolyogva.
– Miért? Talán mert unokatestvérek vagyunk
– És? Nem testvérek vagyunk, úgyhogy nekünk több mindent szabad.
– Elsőfokúak...
– Ez csak szex – állapította meg kioktatva – Amúgy kíváncsi voltam mikor adod be végre a derekadat. Egész sokáig húztad – mesélte vidáman.
– Ja, hogy Te az egészet megszervezted?
– Nem úgy tűnt? – érdeklődött vigyorogva.
– De... Csak azt nem értem miért pont engem akartál ennyire elcsábítani. Bármelyik srácot megkaphatnád.
– Épp ezért. Mert bármelyiket megkaphatnám. Téged megszerezni izgalmasabb, nagyobb kihívás, meg Te nekem eleve különlegesebb vagy.
– Örülök, hogy jól szórakoztál – vallottam be felkelve a szőnyegről – Meg annak is, hogy sikerült kefélned egy trófeával.
– Nem így értettem... – árulta el csalódott arckifejezéssel. Magyarázatát nem tudta kifejteni, mert kisétáltam a szobámból, egyedül hagyva Őt a földön.