Statna karanténa 2. rész - Glamour

– Hívtalak. – ébresztette Richárd Évit.
– Azt hittem, elfoglalod magad valami tejszőke szlovák szobalánnyal.
– Te most terelsz. Amúgy a házinéni hatvanas csinos kis bajuszkával.
– Lélekápoltam az este.
– Nocsak. Kit?
– Ricsit. Dobta a barátnője. Egészen maga alatt volt szegény.
– Az a kis bögyös? Kár érte! Üzenem Ricsinek, hogy egyik szekér megy, a másik jön. szőrével.
– Én is így gondoltam. Megpróbálom neki beszervezni Mártit. Terápiás célból. Ő szereti a friss husit.
– Kicsit koros hozzá, nem?
– Nem koros! Tapasztalt. Amúgy sem neki az osztálytársai között.
– Márti? Na, erre kíváncsi lennék! Ha a szájába kapja, kiszívja az agyvelejét is. Vagy Ricsi fullad meg a keblei között.
– Dokumentáljam?
– Magadat mikor fogod dokumentálni... nekem?
– Ó igen, emlékszem, a zafírkék bugyiban. Végül is van rá két heted, hogy álmodozz róla. Csak, hogy emeljem a vérnyomásod. – és Éva egy mozdulattal lerántotta magáról a pólót, hogy derékig meztelenül mutassa magát Richárdnak.
– Szivatsz drága! De csak érjek haza... Puszi azokra a cicikre.
– Akkor mi lesz? Puszi neked is!
Zuhanyozott, megitta a kávét, az almakompóttal feljavított zabpelyhet kavargatta, és jókedvűen nézett Ricsi szobájának csukott ajtajára. Már megint el fog késni, gondolta. Érthető. Kimerítő éjszakája volt.
Ricsivel aznap madarat lehetett volna fogatni. 200%-ra teljesítette az online óráit, megírta az összes házi feladatát, és közben gyakran pillantott az órájára. Hát hogyne, mikor Évi különórákat ígért estére. A francba! Figyelt fel a csengőszóra. Az érkező Márti látogatásai soha nem voltak rövidek. Ricsi meglátása szerint Évi bőbeszédű barátnője órákig volt képes nyomni a szöveget levegővétel nélkül. De most nem lesz rá ideje, gondolta kajánul, nyolcra haza kell érnie. Azért fél hét magasságában már aggódni kezdett. Amikor Márti benyitott hozzá, hogy vacsorázni hívja, alig tudta leplezni türelmetlenségét.
– Szia Ricsi! Jé, azt hittem a te korodbeli fiúk poszterekkel tapétázzák a falat, Bagossy, Ricsárdgír, esetleg Playboy nyuszikkal. Vagy le vagyok maradva?
– Naprakész vagy. De ezek itt az én képeim. Csendéletek, tájképek...
– Apjától örökölte... – kapcsolódott be Évi is.
– Bár apa inkább csak a telefonját csattogtatja. Rálő bármire, ami körülötte van. – pontosított Ricsi.
– Miért, az nem jó? Azt hittem már tökéletes képeket lehet készíteni telefonnal.