Gizike és a pörgetős füzet

Végre meggyógyult Gizike keze és visszajött dolgozni. Nagyon vártam már ezt a napot, mert biztos voltam benne, hogy ő is szeretne újra szeretkezni velem.
Megvolt a műszakváltás és első utam Gizikéhez vezetett a kislaborba. Benyitottam hozzá és földbe gyökerezett a lábam a látványtól.
Egy teljesen új Gizike állt előttem, s látva meglepettségemet, hangosan felkacagott.
– Talán szellemet látsz – kérdezte nevetve – emeld már fel az álladat, mert még rá lépsz.
Új frizura, láthatóan kozmetikus által megszépített arcbőr, szemöldök, szempilla, garbó helyett ing, ami dekoltázsig kigombolva, passzos, térd felett egy tenyérnyivel érő szoknya, és ugyan addig érő munkaköpeny. Nyakában színes ékszer, csuklóján színes karkötő, ujjain gyűrűk. Igazi nagyvilági kinézete lett.
– Szenzációsan festessz! De hát mikor és hogyan határoztad el ezt a váltást? És miért? És mit szólt hozzá a férjed és a gyerekeid?
– Nos, volt időm olvasgatni a magazinokat, tanácsokat negyveneseknek, és úgy határoztam, hogy változtatok a külsőmön. Bementem Miskolcra, beültem a fodrászhoz, kozmetikushoz, shoppingoltam egy kicsit, és minden szoknyámat elvágtam, felhajtottam. Mikor hazajött a férjem és a gyerekek, mind ugyan olyan tátott szájjal néztek, mint te. A gyerekeknek tetszett, a férjem... na őt hagyjuk. De neked hogy tetszek?
– Nem győzök betelni a látványoddal. Gyönyörű vagy és nagyon kívánatos. És a kezed, teljesen rendben van?
– Igen, az rendben van. Csak az idegeim nincsenek rendben. Mióta szeretkeztünk, nem is tudok másra gondolni, csak hogy újra veled lehessek. Semmire sem tudok odafigyelni, mert állandóan az az éjszakai együttlét jár a fejemben. Ez borzasztó! Mint egy kamasz lány!
– harapást szőrével – mondtam – közel léptem hozzá és megcsókoltam.
– És attól jobb lesz, vagy még jobban esz majd a fene érted – mondta kérdő hangon, de már is csókra nyújtotta ajkait. Nem tagadhattam meg tőle a várva várt érintést.
– Kicsi türelmedet kérem, mert lesz egy kis tennivalóm, de utána tiéd vagyok – mondtam – és egy puszival nyugtázva dolgomra mentem. kb. 20 perc múlva már újra ott voltam a kis laborban, és nem győztem betelni látványával. Szinte sugárzott, és láthatóan tele volt várakozással, vágyakozással.
– És hogy teltek napjaid a táppénz alatt? Gondoltál azért néha rám?
– Most mondtam az előbb, hogy mióta szeretkeztünk, nem is tudok másra gondolni. Nem figyeltél rám? – kérdezte szemrehányóan.