Hajó a vége

Hirtelen átfutott a gondolatai közt ahogy összébb húzta magán a melegítője felsőjét hogy mégiscsak kellett volna az a melltartó ebben a hideg szélben ha már emberek közé merészkedik de annyira azért nem érdekelte a dolog. Csak magára dobott egy cipzáras felsőt és egy feszülős hosszú alsót amikor elindult kicsit szétnézni a fedélzeten, ha már aludni nem bírt. Ezek alatt már csak egy kényelmes pamut bugyi és egy vékony fehér póló volt, amit minden alváskor viselt. Elege lett a kabin nyomasztó és szűk közegéből és az álmatlanságból, szerette volna ha kitisztul a feje egy kicsit de eddig nem járt sikerrel. A hűvös szellő akaratlanul is merevre duzzasztotta a mellbimbóit ami nem csak a pólón át hanem még a melegítőjén keresztül és kirajzolódott. A fiú arca pont árnyékban volt, így nem láthatta merre néz de biztosra vette hogy észrevette, de örömmel nyugtázta hogy máris kibújt az eddig nyomasztó teherként ránehezedő emlékei fogságából. Jól áll neki az egyenruha – gondolta – bár még mindig nem látta teljesen tisztán a matrózt aki felé tartott és szinte csak lépések választották el tőle.

– Mit keres ilyen későn egy ilyen szép nő idekint a hideg szélben? – hangzott az elég sablonos kérdés a matróztól aki felderítő körútján volt a műszakja végén és látva a nő fürkésző tekintetét próbált úgy helyezkedni hogy az ő arcát is megvilágítsa a hold. Persze miután vetett egy utolsó pillantást a fiatal nő kebleire mert hát mi mást várhatnánk egy 25 körüli férfitól. Minden esélyt meg kell ragadnia hogy egy ilyen formás mellet szemügyre vehessen.

– Csak a tenger szépségét figyeltem ebben a ragyogó holdfényben. – hazudta sablonosan ha már a férfi nyitása is ilyen erőtlenre sikerült. Majd pont egy ilyen ficsúrra bízza legféltettebb titkait amiről még közvetlen rokonai se tudnak odahaza. Egyedül utazott, és ő intézte így hogy a külföldön intézett munkaügye után végre kipróbálhasson egy számára ismeretlen közlekedési eszközt, egy hatalmas, tengerjáró hajót. Szüksége volt a többlet időre hogy rendezhesse gondolatait mind a munkájáról, mind a családjáról.

– Mit szólnál ha inkább tegeződnénk? Úgyse lehetek sokkal idősebb nálad. – Próbálta megtörni a jeget a nő és kedvesen rámosolygott a fiatal srácra.

– Örömömre szolgál ha elhagyhatjuk a formalitásokat de ha elöljáróval találkoznánk maradjunk a magázódásnál, nem nagyon szeretik ha az utasokkal közelebbi viszonyt próbálunk kialakítani. – válaszolta a matróz és viszonozta a mosolyt.