Farsang

A 90-es évek derekán, épp, hogy a rendszerváltás után, a felszabadult fiatal kamaszok életét éltük. Nemrég kezdtük a középiskolai tanulmányainkat, és a hormonok is a szokásosabbnál komolyabban dolgoztak a szervezetünkben. A tél vége felé jártunk, és egy borongós hideg szombaton, a frissen bekötött telefon harsány csörgésbe kezdett.
Tomi szólalt bele, izgatott hangon, és kész szerencse, hogy én vettem fel a telefonkagylót, és nem a nagyi.
– Csókolom, Tamás vagyok, Erik-et keresem. Otthon van?
– Én vagyok az, és a csókolom, maradhat!
– Hülye
– Mi van?
– Mi a terved estére? – megint az őseiddel lógsz?...
– Nincs más programom... Miért? Mire gondoltál?
– Meghívtak egy házibuliba, és ha nincs jobb dolgod, eljöhetnél velem. Nincs kedvem egyedül menni, és biztos, hogy becsajozunk este!!! Teli lesz csajjal... Sex!!! Haver! – Ezt te sem hagyhatod ki...
– Hááát... Tulajdonképpen az ősöknél most jó vagyok, úgyhogy szerintem elengednek.
Várj..., megkérdezem...
...
– Minden ok. Mehetünk!
– Az jó, viszont azt is mondták, hogy a farsang jegyében mindenki öltözzön be valaminek, és piát is kéne vinni.
– A pia megoldható, de így hirtelen mi a francnak öltözzek be? – te mi leszel?
– Én talpig fehérben, péklegény leszek... persze a csajoknak orvostanhallgató!
– És én? Ötletem sincs...
– Kérj pár göncöt a nővéredtől, maximum beöltözöl pin-up lánynak... Úgy legalább elvegyülsz a csajok között, és nem leszel annyira elveszett.
– Háááát... Na nem bánom
– Este hétre érted megyek! Na csá!
– Ok, Csá.

Hirtelen azt se tudtam, mihez kezdjek először. Az, hogy lánynak öltözzek, nem is tűnt olyan rossz ötletnek, minthogy gyakran gondoltam arra, hogy akár lánynak is születhettem volna... Nem sok időm volt ezen merengeni, ezért aztán bementem nővérem szobájába, és elmeséltem neki az esti buli szabályait. Nővérem azonnal fellelkesült a feladat hallatára, és rögtön elkezdett engem utasítgatni. – menj, fürödj le, és szabaduljál meg a szőreidtől... – mindenhonnan!
– Minden honnan?! – érdeklődtem tőle
– Minden honnan! A lábaidról se feledkezzél meg! – mondta hamiskás mosollyal
Mivel az idő sürgetett, nem volt energiám vitatkozni vele, és ráadásul rá is voltam a segítségére szorulva.