Nangpa 1. rész - Szabadságom kezdete

A rendszerváltozás követően, hazánk egyik legnagyobb, minden lakáshoz elérő, állami szolgáltató cégénél dolgoztam. Ha úgy mondom, "rendőr, postás, vasutas" hármas második szintjére léptem? Igen, máris kitaláltad. Postás lettem, ha nem is a nagy bőrtáskát cipelős, emeletekre felcaplató kézbesítő, hanem a mérnök, aki a háttérben mindezeket fejleszti, átszervezi, elrontja, vagy megszűnteti.

Akkoriban váltam. Ma már exem szülei nem élnek. Megtehetném, hogy úgy emlékezzem rájuk, mint valami sátáni behatásra az életemre, de miért is tenném? Inkább úgy nézek rájuk, mint valami kovászra, amely megkelesztette az életemet.

Igen váltam. Anyósom, Apósomat egy kántorképzőben ismerte meg, és hogy én erről tudok, az arról vall, hogy igen bigottul hirdették az "igét", nála jobban senki sem ismerheti az urat. Válásomat oda lehet visszavezetni, hogy egy vasárnapi ebéd után, amikor élénken elkezdett anyósom zsidózni, megembereltem magam, és rászóltam.

– Legalább rám való tekintettel, amikor jelen vagyok ne zsidózzon, mert én mindig a vesztesekkel vagyok. Ha kell néger, homoszexuális, cigány, zsidó. – Mondhatom, ez után a mondat után, minden voltam a keresztény családfő előtt, csak rendes ember nem. Bár én mindenkivel „együtt éreztem”, nekem nem volt módom, hogy velem ugyanezt megtegyék.

Házasságomat inkább nevezném szívbéli elhivatottságom következményének, mintsem annak, hogy agyamat elhagyta volna a vér és ész nélkül tobzódtam volna az élvezetekben. A szívemre hallgattam, amikor szerettem volna boldoggá tenni azt a lányt, aki a leveleire, és a bringázásunk alkalmával a porba kicsi szivecskéket rajzolt, mert nem merte kimondani, hogy szeret. Valójában nem szeretett, de ezt ő nem tudta. Menekülni akart egy bigott vallási környezetből, és megragadott mindent, vagy mindenkit, aki, vagy ami nem olyan, hanem valamilyen más.

Én is gimis voltam. Tírpákia fővárosában az állomással szemben induló 2-szer 2 sávos úton laktam, ami igazából nem tartott sehova, egyik végén az állomás, a másik végén a víztorony. Innen indultam suliba hajnalok hajnalán, vonattal, az ország másik végében található gímimbe, és ez az út egy egész napos program volt jó, ha estére megérkeztem a szállásomra, ha olyan szerencsém volt, hogy Győrben nem szálltam rossz vonatra. Szerencsés választás volt, hogy Budapesten való áthaladásomat megszakíthattam exem családjánál, egy-egy ebédre, és exem kikisért az állomásra.