Júniusi éjszaka

" – Nem szabadna ezt csinálnunk! Hagyd abba. – súgtam a fülébe halkan.
Ő nem foglalkozott vele, tovább simogatta a combom, egyre feljebb haladva.
– Miért ne szabadna? – kérdezte huncut vigyorral. – Sötét van, alig látni valamit. És különben is, nem jár erre senki... "

Ez egy részlete életem egyik legerotikusabb történetének. Elkezdtem elölről, hogy mindenki értse.
Június volt. Tikkasztó meleg. A barátnőim mind elutaztak nyaralni, de én kénytelen voltam a nyári munkám miatt itt maradni a városba. Dolgoztam 2 napig, de a főnököm úgy gondolta, hogy egy 16 éves lány mégsem túl jó munkaerő a zöldségpakolónak. Így minden napom szabaddá vált. Pár nap után már kezdtem nagyon unatkozni. Egy délután lementem a boltba, hogy vegyek valami üdítőt. A boltban összefutottam a volt barátommal, Bencével. Fél éve szakítottunk, de nekem még mindig nem sikerült teljesen elfelejteni.
– Szia Anna – köszönt, és rám mosolygott.
– Szia... öö... hogy kerülsz ide? Nem mentél a srácokkal a Balatonra? – annyira meg lepődtem, hogy nem tudtam mást mondani.
– Nem... Petivel kicsit összebalhéztunk, és nem mentem. És te? Hogy-Hogy nem mentél nyaralni?
– Hát... dolgozok. Vagyis dolgoztam. 2 nap után kirúgtak. Most szabadon tengetem mindennapjaimat. De lassan beleőrülök.
– Én is így vagyok vele. Nincs kedved csinálni valamit?
Nagyon meglepett a kérdése, de végülis belementem.
Délután 4-re beszéltünk meg talákozót.
Hazamentem, a szívem majd kiugrott a helyéröl. Csak most kezdett leesni, hogy Bencével töltöm a napom.,, De hát nem jelent már nekem semmit, akkor miért örülök ennyire? " Gondolkoztam magamba.,, Biztos van barátnője... vagy nincs". Ránéztem az órára, Fél négy. Gyorsan fel kell öltöznöm. Felvettem egy szoknyát, trikót és a tornacipőmet. Harisnyát a melegre való tekintettel a szekrénybe hagytam.
Négy után pár perccel találkoztunk. Átbeszélgettük az egész délutánt. Kilenc után hirtelen kifogytunk az ötletből, hogy mit csináljunk.
– Sétáljunk ki a Placcra – javasolta Bence.
– Hát, nem is tudom...
– Mikorra kell hazamenned?
– Éjfél.
– Hát akkor van időnk. Gyere! – húzott magával.