Neked Uram, Egyetlenem 1. rész

"Arra születtél, hogy az enyém légy
Hogy a Tiéd legyek
Hogy az Uram légy
Mindörökre.
Hogy feloldódjak Benned
mint arany a királyvízben
Szétmorzsolj, mint sziklát a tenger
Hogy Nélküled már
szuverén önmagamban ne létezzek.
Adódik a kérdés: mi vagyok én?
Mazochista, ki a szenvedésben találja gyönyörét?
Egy szubmisszív lény, aki abban él,
hogy uralkodnak felette?
Még nem tudom.
De önmagamban már nem létezem.
Léted jelenti azt a tükröt,
melyben látom önmagam.
A birtoklás ösztöne kiegészült bennem.
Ne birtokos legyek már,
hanem birtokolt.
Valaki, aki csak Általad lesz teljes.
Egy ékszer, mely viselés nélkül fényét veszti.
Egy kard, mely hüvelyében ölni képtelen.
Kéz kell, aki fogja és értelmet adjon létezésnek.
Mint Te nekem.
Mert Uram vagy
És az maradsz
Mindörökre
Semmi vagyok már tényleg.
Nélküled semmi.
Nincs olyan, hogy Te meg én.
Csak mi...
Nincs kezedben sem bilincs, sem kötél.
Mégis valamivel raboddá tettél.
Mint vadász, ki csak ránéz a vadra
és az mozdulni sem mer, csak hagyja,
hogy zsákmányul ejtsék.
Mint Te nekem.
Mert Uram vagy
És Uram maradsz
Mindörökre! "

( írta: varnyu )

Egy vers, melyet sokadszorra olvasok el magamnak, vajon milyen lehet az az érzés, mely mindent elsöpörve robog feléd? Amelyben nincsenek akadályok, amik mindenen keresztül törnek és rád zúdítják érzelmüket? Milyen érzés lehet, ha Téged valaki rajongva imád, ha érted bármire képes, ha számára csak Te létezel? Nincs külvilág, nincs semmi körülötte, csak Te, az Úr, s Ő a Te rabszolgád..

Késő nyári nap volt, autóm kötelező szervizben, a munkaidőm letelt már, mit csináljak este 6-ig, mire kész lesz az átvizsgálás.
Felmegyek anyuékhoz, úgyis már itt az ideje egy látogatásnak. Felszállok a 6-os villamosra, s szerencsémre van egy szabad ülőhely. Utálom a tömeget, s a tömegközlekedést, így kimaradhatok a lökdösődésből.
Egy lány ül velem szemben, vállig érő világos barna a haja, vékony testalkatú, átlagos lány. Szerintem 25 éves lehet. Nézek ki az ablakon, megint áll minden a Nagykörúton, szörnyű ez a város, még szerencse, hogy néhány éve kiköltöztem Pest vonzás körzetében lévő erdei kis faluba. Nem bírnám ki ezt nap, mint nap.