Soha se mondjad, hogy...

Sohase mondjad, hogy soha.

Ezt így, alapigazságnak el is fogadhatjuk. Nos, én magam is azt hittem, hogy ennek a mondásnak semmi jelentősége, és gyakran mondtam bizonyos dolgokra, hogy: soha. Én soha. Én soha nem fogok dohányozni (sikerült megtartani), soha nem fogok rossz társaságba keveredni (talán sikerült megtartani), soha nem szeretem meg majd az italokat (nagyon nem sikerült megtartani). És persze, miután a stílusom és jellemem nem illő hozzá, diszkóba sem jártam soha, nem is fogok járni – soha.

Egy teljesen átlagos nap volt számomra, reggel ugyanúgy felkeltem jóval az órám előtt. Kialudtam magam, gondolom én. Azonban reményeim szertefoszlanak, mint a kámfor, mikor bekapcsolom a fényt az ébresztőórámra: 3:27. Affene egye meg... – dörmögök magamban, a sötét szoba csendjében. Már megint nem aludtam ki magam az éjjel, hiába, nem tudok már rendesen aludni sem, pedig van még két órám felkelésig. De olyan jó puha ez az ágy, és a nyitott ablakon ömlik be a hideg a szobába, és persze nincs elég lelkierőm, hogy kikeljek a meleg, marasztaló ágyból. Pedig egészen friss vagyok. Legalábbis most. Majd a suliban a harmadik-negyedik óra körül már ülve elalszom, de ezzel most nincs kedvem törődni. És persze, addig-addig morfondírozok magamban, mígnem fél hatkor még felkelni sem tudok szinte a fáradtságtól.

A reggeli utazás leírásától megkímélem a kedves olvasót, mégpedig azon okból, hogy amit már jómagam több, mint ezerszer (szó szerint) csináltam, azt egyszerűen nem tudom úgy leírni, mint valami izgalmas dolgot, amit érdemes figyelemre méltatni. De az iskola, az minden reggel más. Persze kissé minden reggel ugyanolyan is, mert hasonló érzésekkel lépek be – kezdődik egy újabb, kezdetétől fogva el... rontott kedvű nap. De hát a tudás fellegvára is hasonlóképp viszonyult hozzám szadista börtönőrivel, akiknek megkeseredett életük egyetlen szórakozása a rabok – egyetlen előny, hogy a rabok közt akadnak más neműek is, méghozzá ezek alkotják a suli kétharmadát, cirka négyszáz főt. Négyszáz lány – ebből 50 jó, tíznél vagyok esélyes, és nekem másik tíz tetszik komolyabban. De ez a statisztika mind semmi ahhoz a szemmértékhez képest, amivel a mell-térfogatot határozzuk meg, így osztályszinten.