A "kis" Stephanie

– Nem! – mondtam végül határozottan. – Kizárt dolog, hogy Stephanie ideköltözzön a jövő évre.

(Ne értsetek félre. Nagyon szeretem az unokahúgomat. Már amennyire egy menstruáló nőstény kobra szeszélyességével megáldott frissen végzett főiskolást szeretni lehet. )

– Örülök annak, amit elért. Tényleg. Ő az első a családodból, aki lediplomázott. Nagyon keményen megdolgozott érte, és igazán büszke vagyok rá – magyarázkodtam.

(De ami sok, az sok. Jó, jó, tudom, hogy munkát kell találnia és egy poros kisvárosból származik, ahol soha semmi nem történik. Még mondtam is neki, hogy szakítania kéne a barátjával. Nem tetszett, hogy egy olyan emberrel randizik középiskola óta, aki maximum a földművelésből tarthatja majd el a családját. Persze az utóbbi 5 évben szinte soha nem láttam Stephanie – t, de tudtam, hogy még mindig Craig – gel jár. )

– Két gyerekünk van, a ház zsúfolt, alig van helyünk.

(Ez nem volt teljesen igaz, tudom, de ez volt az utolsó szalmaszál. )

– Azt akarod, hogy állandóan itt lebzseljen?

– Jövő héten érkezik – válaszolta a feleségem – Segítünk neki munkát és lakást találni. Nem lesz több pár hónapnál. És azt hiszem, neked is megérné – tette hozzá mosolyogva.

Ez felkeltette az érdeklődésemet, ezért megkérdeztem, hogy értette. Akkor – a házasságunk évei alatt először – Michelle elémtérdelt és lehúzta a nadrágom cipzárját.

– Hát... végülis megpróbálhatjuk... – mondtam amikor a szájába csúsztatta merevedő faszomat.
Azt hittem ezt mostantól minden héten megejtjük, de rosszul hittem. Egy szopással rábírt a beleegyezésre. Nem azért, tényleg jó volt, de azt hittem, hogy ez többet ér egy cumizásnál. Mondjuk járhattam volna rosszabbul is. Ez is több a semminél...

A KÖLTÖZÉS NAPJA: Reméltem, hogy valami közbejön, de nem történt semmi különös. Stephanie érkezésének napján a garázsban dolgoztam amikor felhajtott a kocsibejáróra. Vigyort erőltettem a képemre és felkaptam egy rongyot, hogy letöröljem a kezeimet míg odaérek a kocsijához. A kocsiajtó kinyílt és a világ legfantasztikusabb lábai léptek ki rajta. Azt hittem, valaki más jött, mert emlékeim szerint a kis Stephanie – nak nem hosszú, napbarnított combjai voltak.