Hírlánc - Restaurálás

Már dolgoztam, mikor újra előkerült a kis csajozós csomagom, ami eléggé elhasználódott ifjabb koromban történt alkalmazásakor. Itt ott kis javításra szorult, főként a papírharmonikákat viselte meg a sok használat, így ki kellett találni, hogyan javítható, vagy készíthető róla használható másolat.
Akkoriban még nem volt fénymásoló és egyéb hókuszpókusz, ami megkönnyíthette volna a dolgomat, de volt egy nyomdászlány ismerősöm. Nem igazán volt közeli ismerős, néha futottunk össze táncmulatságokon, bálokon (mert akkoriban még voltak ilyenek), és mert nagyon jól táncolt, többször felkértem, és innen az ismeretség. Imádtam lassúzni vele.
Szóval, megkerestem problémámmal, és elvittem hozzá a pörgető füzetet, és a „mini szexmozit”.
Nem mondtam el, hogy pontosan miről is van szó, így alaposan meglepődött a látottakon, de nagyon tetszett neki a cucc. Jó tíz percig nézegette a papírhengereket, pörgette a kis füzetecskét, és azon morfondírozott, hogyan is lehetne ebből kihozni valamit.
– Hogy jutottál hozzá ehhez a cucchoz?
Elmondtam történetemet, ő közben nézegette, pörgette a látnivalókat, és láthatóan fészkelődött. Ezt látva egyre jobban cifráztam történetemet, és eljutottam oda, hogy hogyan csajoztam ezzel a cuccal. És amikor elmondtam, hogy volt olyan hét, amikor minden nap házhoz jött valaki, így aztán nagy tapasztalatokra tettem szert viszonylag rövid idő alatt, elismeréssel nézett rám.
Huncut mosollyal arcán mondta – ha akkor ismerlek, lehet, hogy én is elmentem volna hozzád. Nehéz ellenállni ennek a látnivalónak.
Éreztem, hogy nem akar kezdeményezni, de szeretné, ha történne valami, ezért kicsit közelebb húzódtam hozzá, szemébe néztem és azt mondtam – bizonyára feledhetetlen élmény lett volna. De most én jöttem el hozzád. Ez is lehet egy alkalom.
– Milyen alkalom – kérdezte tettetett felháborodással – és mire – de már nem tudta befejezni mondandóját, mert odahajoltam hozzá, két kezemmel megfogtam arcát és hosszan megcsókoltam.
Mikor elhagytam ajkait, láttam, hogy szemeit lecsukva várta a folytatást, ezért aztán újra megcsókoltam, de már átölelve őt. Hozzám bújt, ahogyan azt szokta tenni a bálokon lassúzás közben, és csak csókolóztunk, egyre hevesebben.