A bűnös sziget 1. rész

Hortense kereskedőhajó
1789 április 11 – május 2
Kedves Aubrey!
Két hete hánykolódunk a tengeren. Isten a tanúm, már megbántam a döntésemet, de nincs visszaút, ha Ő úgy dönt, a halak martalékává veti zsenge testemet. Ha otthon maradok, most, bűzős hajófenék helyet, a tavaszi illatokat árasztó kertben üldögélhetnék nem messze a te moha lepte szobrodtól. De mi is ütött belém, hogy levelet írók egy kődarabnak? Te tudod a legjobban, mennyire rajonganak érted a novíciusok. Egy sok száz éve elporladt római véste márványba nemes arcvonásaidat, majd egy keresztény szerzetes szentet faragott belőled. Ha rosszul bánt velünk az apátnő, ha fájt testünk a sok munkától, hozzád fordultunk és te megnyugvást nyújtottál. Ennyink, ennyim maradt. Édesanyám lázban halt meg. Cselédek és rokonok neveltek, majd apám a Noyant melletti kolostorba küldött. Itt töltöttem legnagyobb részét. Sajnos az amerikai háború, bár legyőztük az álnok angolokat nem adta vissza nekünk észak-amerikai gyarmatunkat, Kanadát. Apám, aki rengetek pénzt feketetett a lázadó Washington támogatásába, csődbe ment és elhagyta az országot. Mivel nem volt már ki fizesse tanításom költségeit, az apátnő magához hivatott.
– Döntened kell, Charlotte – kezdte – csak akkor maradhatsz nálunk, ha leteszed a fogadalmad, ellenkező esetben el kell hagynod minket.
– De hová mehetnék? – Kérdeztem könnyes szemmel.
– Nemrég kaptunk egy levelet nagynénédtől, aki Saint-Domingue szigetén él. Ő szívesen magához vesz.
– Hagyjam el Franciaországot?
– Már 16 éves múltál, felnőtt nő vagy. Itt az idő. Választanod kell. Én – simogatta meg arcomat – örülnék, ha velünk maradnál, hiszen a legszorgalmasabb tanítványunk vagy.
Eljöttem. Egy idősebb apácával együtt szálltam fel a háromárbocos Hortense fregattra. Bár a tisztek kellő tisztelettel, bántak velünk, a matrózok igencsak alávaló pillantással méregetek. Egyikük – nem lehetett sokkal idősebb, mint én – rám kacsintott, majd ingét levéve egy kis vizet löttyintett izmos testére. Szélles vállai és szoborszerű felsőteste elkápráztatott, szerettem volna megérinteni, megsimogatni.
Ó! Távoz tőlem kísértő! Ha otthon lennék akár meg is korbácsolnának ilyen bűnös gondolatokért.