Én és a főnököm - Hatodik lélegzetvétel

Lillával már alig vártuk az indulást. A vállalat buszokat bérelt, azokkal indultunk útnak a Bakonyba. A hangulat remek volt, mindenki igyekezett feloldódni már a buszon. Kristóf és Robi a másik buszban voltak. Nem is bántam, a szerda esti dugásunk óta csak munkáról beszéltünk és kerültük egymást. Igaz, hogy a gyülekező és a felszállás közben elég jelentőségteljes pillantásokat küldtünk egymásnak, de csak hogy figyelmeztessük a másikat, kordában kell tartanunk a vágyainkat. Már vacsoraidő volt, mikor megérkeztünk a hotelba. Az elszállásolás is sok időbe tellett, pláne mire mindenki elfoglalta a szobáját és rendbe hozta magát a vacsorához. Lillával egy szobába kerültünk természetesen. Az viszont meglepetésként ért, hogy Kristóf és Robi szobája is azon a folyosón volt, ahol a miénk. A vacsora alatt mindenki kellemes társalgást folytatott és vacsora után is folytatódott a csevej. A bárban ülve – állva, kisebb-nagyobb csoportokban mindenki beszélgetett. Lillával mi az ügyfélszolgálatos lányokkal és a többi vezetői asszisztenssel együtt lógtunk. Sok lány dicsérte a főnökömet. Nem győztek róla ódákat zengeni, hogy milyen jóképű és így tovább. Belül nagyon is idegesített, hogy mindenki ennyire oda van érte, de kifelé igyekeztem jól titkolni. Nem bírtam megállni, hogy néha-néha ne pillantsak Kristóf felé. Azt láttam, hogy majdnem mindig találkozott a pillantásunk. Láttam a szemében, hogy küzd. Elhatároztam, erős leszek, és nem fogom kihasználni a lehetőséget. Az ismerkedős est egészen éjfélig tartott. Lilla feltűnően ásítozott, amint az emberek elkezdtek szállingózni a szobáikba, Lilla is kapott az alkalmon és a szobájába indult.
– Én még egyáltalán nem vagyok álmos.
– Én viszont nagyon.
– Menj csak. – nyugtattam meg. – Nekem is van kulcsom.
– Oké, jóéjt!
– Jóéjt. – szóltam Lilla után, majd kértem a bárban egy újabb pohár rosét és kisétáltam vele a kertbe.
Nem is figyeltem, de biztosan Kristóf is visszavonult már. Keserű mosollyal az ajkamon nyugtáztam, hogy akkor a mai napra megúsztuk a kísértést. A hotel parkjában kellemes kis sétálóút vezetett piciny lugassal a végén. Gondoltam, ott egyedül lehetek kicsit a gondolataimmal. Teljes sötétség volt a parkban, csak a hold világított.