Két szent

Már az összeismerkedésünk is különleges volt. Egyik este elmentem egy haveromhoz, és megkérdeztem, tud-e valamit a Tündiről. Később bementünk a szobájába, úgy gondoltam, azért, hogy felhívja az osztálytársát az előző évi ballagási beszéd ügyében. Elővette a telefonkönyvét, tárcsázott, köszönt, és a kezembe nyomta a kagylót. Ekkor a Vince helyett egy nevető lányhang üdvözölt...

... akivel másnap kilenc órát beszélgettünk egyhuzamban. Ekkor nyerte el igazán a tetszésemet ez a lány. Kedves, aranyos, szép és szexi. Ennél jobbat kívánni sem nagyon lehet. Már több kapcsolatom is volt, de még idáig nem az volt a jellemző, hogy már az első napon a szexről beszélgessünk. Ráadásul a se semmi. Kapot egy a kutyus, hogy legyen játszótársa. Az igazi persze kicsit másképp értelmezte a dolgot. Szuka. A szemünk láttára rámászott a plüssre, és elkezdte alaposan dörzsölni a csiklóját. Pár perc múlva már olyan merevek voltak a hátsó lábai a masztitól, hogy bicegni is alig tudott. Mi persze jót mulattunk ezen.

Eltelt kilenc nap, eljött egy hétfő. Fura egy napnak ígérkezett. Délelőtt érettségit írtam, és délben vígan mentem haza, mert egész jól sikerült. Délután találkoztunk a Tündivel. Semmi nem történt még közöttünk addig a napig. Úgy gondoltam, nem fogom elsietni a dolgot: a zongorakoncert után, amikor eljön hozzánk, majd jó alaposan megmasszírozom. Többet úgysem engedne meg – gondoltam.

Megvolt a koncert, és ha nem is a legjobban, de egész jól sikerült az is. Elindultunk haza – és ekkor derült ki, hogy ő valamiért hazamegy. Le voltam taglózva, hogy még a masszírozástól is megfoszt ez a piszok sors... De azért hazakísértem. Az első meglepetés az volt, hogy a kapuban nem elbúcsúzni akart, hanem azt kérdezte, bemegyek – e.

Egész sokat beszélgettünk erről – arról, és elmeséltem neki egy szado – mazo történetet is. (A dolog apropóját az adta, hogy nyakörvnek nevezi azt a nyakéket, amit akkor is viselt. ) Aztán nemsokára jött a szóbeli szivatás is. Mondott nekem valamit róla az én Máté barátom, és a Tündi ezt szerette volna megtudni. Én azonban kértem tőle valamit cserébe.

– Na, mondd meg! – nézett rám mosolyogva.

– Mit adsz érte? – kérdeztem tőle.

Kicsit talán zavarba jött, vagy szégyellte kimondani? Nem tudtam, mire gondol vajon, így hozzátettem:

– Na, ne gondolj nagyon extrém dolgokra, csak ajánlj fel valamit és kész!

Egy kicsit habozott.