A cég 2. rész - Ünnepek közötti dolgos hétköznapok

Miután az egész vasárnapot végiglustálkodtad, hétfő reggel is egy kicsit többször nyomod szundira az ébresztőt mint kellene. Tibor feléd fordulva hortyog halkan, és motyog valamit amikor kikelsz az ágyból. Zolika úgysem kel fel 10 előtt ha szünet van, így minden teketória nélkül meztelen mész ki a folyosóra és indulsz el a fenti fürdőszobába. Sietősen mész a mosdóba, ahol lehuppansz a lehajtott ülőkére. Aztán be a zuhany alá, tus, törülköző és vissza felöltözni. Térdig érő szoknyás kosztüm, combfix és Tibi motyogása hogy fáj a feje ezért ő később megy be. Egy Férj-Főnök azt tesz amit akar... motyorgással visszaalszik.

Téged viszont szorít az idő, azért csak ajtón keresztül sorolod el nekik hogy mi van a hűtőben és már indulsz is a kocsihoz. Ebben a havas latyakos időben már most tuti hogy elkésel...

... és el is.

Ugyan a munkaidő még közel sem kezdődött el, de a bevonulók csúcsát nem sikerül megelőzni, így beállsz a sorba a detektoros kapuhoz. Rutin műsor, igazából felesleges is, de kötelező, úgyhogy a sor beletörődötten halad alig lassabban mintha simán sétálnának befelé. Mindenkinél egyértelmű zöld, azaz majdnem mindenkinél mert amikor belépsz a kapuba vöröset villant... majd felvillan a monitoron egy kis szöveg az eddigi "Üdvözöljük" helyén:

"Elnézést a kellemetlenségért. Kérem szúrópróbaszerű ellenőrzésünkre fáradjon a biztonsági fülkéhez. Köszönjük az együttműködését! "

Azzal nem az előtted, hanem a kapu mellett lévő forgó-sorompó enged utat neked, majd a következő zöld jelzésre mindenki halad tovább befelé. Te a fülkéhez lépsz, nincs ebben semmi különös. Bár téged még nem talált meg a rendszer, de időnként szoktad látni, hogy ilyenkor mi van... ahogy odaérsz a fülke ajtaja kinyílik és belépés után zárul. Az egészfalas detektív falon keresztül látszanak a beérkező munkatársak. A külső tükörből gondoltad hogy trükkös lehet, de innen nézve mosolyognod kell, és megjegyzed magadban a helyzet izgalmas menő benyomását.

Nálad fél fejjel alacsonyabb biztonsági őr ál fel a szoba egyik székéből míg a másik ülve marad és figyeli tovább a monitort.

– Elnézését kérem Asszonyom. Szabad a táskáját. – mondja széles mosollyal
– Tessék csak – átadod – nagyon menő a tükrük. – bólintasz a fal felé...
– Köszönjük – és arcáról a mosoly nem távozva, átadja ülve maradt kollégájának a táskát és kihasználva hogy kifelé nézelődsz, mögéd lép – Kérem emelje fel a kezét.