Lopott pillanatok

Petra vidáman tekintett az előtte ülő párjára, aki viszont gondterhelt arc kifejezéssel bámult ki a vonatablakon.
– Nyugi Oli! – Nevetett fel a lány és a fiú térdére csapott. – Annyira örülök, hogy végre belementél!
– Tehettem mást? – Hümmögött, de azért egy kedves mosolyt megeresztett. – Bár még mindig nem érzem, hogy felkészültem-e erre.
– Jajmár! – Felpattant és leült a srác mellé. Megpuszilta arcát, majd fejét annak vállán pihentette. – Szeretni fogod őket, kedvesek.
– Biztos kedvesek. Mégis, meg kell értened, hogy alig három hónapja járunk. Kissé elhamarkodottnak érzem ezt a találkozót.
– Tudod milyen sok három hónap? – Komoly arccal nézett fel. – Nagyon sok! – A fiú nem bírta ki nevetés nélkül, annyira cukin nézett párja.
– Még soha nem voltam ilyen találkozón. Mi lesz, ha nem leszek szimpatikus, vagy nekem ők? Akkor 2 napig kell egymás nézünk?
– Biztos kedvelni fogjátok egymást.
– És ha nem?
– Akkor kedvesem, 2 nehéz nap fog előtted állni. – Ekkor felemelte az ujját és így folytatta. – Az a szerencse, hogy több mint 2 órás vonatút választ el minket tőlük! Ergo, ritkán fogunk találkozni.
– Mondjuk, ha bele gondolok, ha ilyen okos és szép lányt tudtak felnevelni akkor, biztos nem lesz semmi baj.
– Na látod!! – Kacagott fel Petra majd megcsókolta. – Jó lesz, bízz bennem!
– Benned bízom. – Viszonozta a csókot és folytatta a bámulát az ablakon kifelé. Eközben végig az járt a fejében, vajon az apja, hogy fog viselkedni vele? Az apák általában, elég kemények, főleg ha ilyen szép lányuk van. Továbbá, szociológiai ismeretei miatt (hiszen szociológusnak tanul) tudja, hogy az idősebb hím, nem szereti a fiatalabb hímet. Egyrészt az ő felség területe, másrészt kihívó. Még akkor is, ha az idősebb egyed nem érdeklődik a nőstény iránt... valahogy belül saját érdeksférájának tekinti. Ez akkor is igaz, ha momentán a fiatalabb hím a fia. Nem véletlen, hogy gyakran sok gond van köztük. A sok gondolkodás és elmélkedés közben megérkezett a vonat a Nyugati Pályaudvarra.

Összeszedték cuccaikat, majd elindultak a megfelelő irányba. Nem sokkal később meg is érkeztek egy panelház tövébe.
– Még soha nem jártam ilyenben. – Döbbent meg Olivér. – Soha, nem hittem volna, hogy közöm lesz ehhez.
– Ez azért van kedves uram, mert maga elkényeztetett.
– Na látod, ebben van valami. – Felnézett irgalmatlan magasnak látta. – Hányadik?
– Tizedik.
– Tizedik? Na ne basz...