Unokatesóm 3. rész

... Az Erzsébet-hídon előztem meg, és vezettem egy ikerház egyik feléhez. A ház mögötti ikergarázsban (közvetlen bejárattal a házba) parkoltunk. Miután kiszálltunk kocsikáinkból, úgy ölelkezünk, mintha nem alig egy órája váltunk volna el a Siófoki benzinkúton, és telefonon nem beszéltük, röhögtük volna végig az utat. Szinte suttogva kérdeztem unokatesóm fülébe súgva, hogy az idillt ne zavarjam meg:
– Felvisszük a cuccokat? – ugyanilyen halkan jött a válasz:
– Az enyémet nem, hiszen fehérneműt most vettem fel, haza meg jó lesz ebben a cuccban mennem. Kérdezhetek valamit?
– Aha – hümmögtem.
– Mi francért suttogunk? Van itthon valaki? – kicsit gondolkoztam, majd válasz helyett megcsókoltam. Utána megköszörültem a hangom, és a szemébe nézve mondtam, már hangosan.
– Ezért. Akkor gyerünk fel.
A lakásba belépve riasztó kikapcsolás, majd az automata redőnyöket teljesen lehúztam, villanyt kapcsoltam, és a kezét megfogva vezettem befelé Évát.
– Gyere, megmutatom a kis birodalmamat. – A kis előszobából egy óriási nappaliba léptünk, aminek a másik oldalán volt az étkezde, ahonnan egy csapóajtón át lehetett a konyhába jutni. A nappali közepén egy óriási, L alakú ülögarnitúra, vele szemben a falra szerelve egy óriási tv, mögötte a bárpult. A nappalin volt még három ajtó. Az egyik az én dolgozószobámba vezetett, mellette a pici hálóm, amellett pedig a lányom birodalma. A fürdőszoba a két szobából nyílt, a vendég wc a csigalépcső alatt volt. Mikor mindent végig mutogattam idelent, Éva szembe fordult, csüngő kezemet derék magasságban megfogta, és úgy mondta csillogó szemekkel:
– Nagyon szép otthonod van letisztult, hófehér falakkal, ízlésesen berendezett szobákkal. Nem zsúfolt, de mégis megvan minden, ami a mindennapi élethez kell. Sok munkád lehet benne.
– Köszönöm, aranyos vagy. – megöleltem egy pillanatra, majd folytattam – igyekszik az ember, tudod. Gyere, felmegyünk, megmutatom a hálószobát, a fenti wc-t, zuhanyzót. Kezénél fogva húzni akartam, de visszatartott.
– Hééé anyukám, van valami akadálya, hogy ne a Te óriási franciaágyikódban aludjak? Olyan nagy, hogy azon szétterülve három ember is elférne – kérdezte.
– Hát, izé, igazából nem akartam lenni, belőled akartam kihozni ezt. – Szinte még be sem fejeztem, de már a hálóm ajtajában álltunk.
– Gondolom, úgy alszunk, ahogy a szállodában – és már ment is az oldala felé.