Szívdoktor

Izgatottan mentem a baráti találkozó helyére, ahol már a többség ott volt. Boldog voltam, mert végre megtaláltam álmaim lakását, amit egyből meg is vettem. Ezt mindenképpen meg kell ünnepelnem egy pohár . Vagy borral. Vagy inkább némi tequilával – fagyott az arcomra egyből a mosoly, ahogy beléptem a helyre. Azonnal kiszúrtam Őt. Nem volt nehéz, mert ő is láthatóan lefagyott. Nem is jutott eszembe, hogy esetleg Ő is itt lehet, annyira elvonta a figyelmemet ez a lakásvásárlás. Pedig így visszagondolva teljesen egyértelmű, hogy itt van most. Gyorsan megpróbáltam összeszedni magam és mosolyogva odasétáltam a többiekhez, akik már mind jókedvűek voltak a korábban elfogyasztott . Miután leültem és felhajtottam a tequilát, kértem még egy . Arra eszméltem, hogy csak őt voltam képes figyelni, pedig nem lenne szabad. De egyszerűen nem tudtam nem nézni. A sötétbarna szemeit, haját, arcát, testfelépítését, kisugárzását... egyszerűen mindene fogva tartott, mint valami láthatatlan erő, ami mágnesként tartott könyörtelenül fogva. Pedig minden erőmmel próbáltam magamra erőltetni, hogy ne nézzem őt. Az sem segített, hogy mindig visszanézett... és elég egyértelműen. Ráadásul többször elkaptam a tekintetét, ahogy engem néz. Először megpróbáltam magam távol tartani tőle, amennyire csak lehetséges. Nem akartam, hogy esetleg megsebezzen. Túlságosan tetszett. Nagyon nehezen tudtam magamra erőltetni az érdektelenséget vele szemben, de szerintem jól sikerült az "alakításom". Igyekszem is mindenkivel elhitetni, hogy nem érdekel. Hogy kicsit sem fogott meg. Persze leginkább vele. Amit sajnálok, mert amúgy egy értelmes intelligens tanult ember, ezért jó lenne beszélgetni vele. Miközben figyelgettem őt, azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy tudnánk barátok lenni. Megpróbálhatnám kizárni a túlzott szimpátiát. Vajon ő mit gondolna erről az egészről? Bárcsak olvashatnék a gondolataiban. Arra jutottam, hogy inkább erőt veszek magamon és nem játszom tovább a megközelíthetetlent. Úgy alakult, hogy egymás mellé kerültünk, így végre elkezdtünk beszélgetni. Még az első másodpercekben éreztem a feszültséget, de ahogy én is, úgy ő is elkezdett feloldódni és végül jót beszélgettünk az estén, sőt még számot is cseréltünk és a közösségi portálon is bejelöltük egymást.

– És hogy-hogy erre jártál? – kérdeztem, miközben töltöttem ki a forralt kettőnknek a konyhámban állva.