Férfi lettem 4-5. rész

4. rész
Hazaérve bedőltem az ágyba és vacsora nélkül szinte perceken belül elájultam...
Szerdán fél ötkor vége lett az egyik edzésemnek, és fél hétkor kezdődött a következő, gyakran lejártam az NB I-es leány csapat edzésére is, ahol segítettem az edző és a lányok munkáját is. Ilyenkor az egyetem könyvtárába mentem és a csendes olvasóban tanultam meg a másnapi leckéim.
Aznap meg akartam nézni egy taktikai elemnek a leírását egy szakkönyvben, mert tanultuk a gyakorlatban az edzésen, de én, mint a csapat irányítója szerettem volna mindent megtudni róla, hogy többet tudjak erről a társaimnál, és segíteni tudjam őket a tanulásban.
Levettem a polcról egy szakkönyvet, körülnéztem az olvasóban és egy 20 év forma lánnyal szemben ültem le. Hosszú barna haját lófarokban fogta össze, gyönyörű kék szemei voltak, lazán, de ugyanakkor nőiesen volt felöltözve. A testhez simuló felső láttatni engedte a telt kebleit, amelyből kiemelkedtek a bimbói – nem hordott melltartót, de hát minek is, ilyen idomokkal. A lábait még nem láttam az asztal takarása miatt, de ilyen felsőtesthez csak formás lábak tartozhattak... Megvan, Ő lesz az áldozatom... – döntöttem el egy perc alatt. Arra gondoltam, hogy Kingának is örömet szerzek majd azzal, hogy nem egy 14-15 éves csajjal próbálom ki a tanultakat, akik meghódítása egyébként sem lenne nagy falat számomra. Csapjunk bele a sűrűjébe, nézzük, mit tudok elérni egy nálam évekkel idősebb csajszinál... Ha bejön, amit tanultam, akkor biztos büszke lesz rám a tanárnőm. Persze kicsit féltem, mert nem tudtam, hogy hol a határ az elutasítás, a közömbösség és a finom udvarlás, erotikus jelzések között. Nagyon tetszett a lány, de egy héttel ezelőtt még meg sem mertem volna szólítani... Kíváncsi voltam arra, miként fog reagálni, akkor, ha én egyáltalán nem éreztetem vele, hogy tetszik nekem, miként fogom leplezni azt, hogy valójában egy gyönyörű lánnyal ülök szemben és meg akarok ismerkedni vele. Úgy ültem le a lánnyal szemben, hogy egy kicsit meglöktem az asztalt, így azonnal elnézést tudtam tőle kérni. Rám nézett, majd mondta:
– Nem történt semmi. De nem nézett rögtön vissza a könyvébe, hanem tüzetesen megvizsgált a szemeivel. Én ezt úgy konstatáltam, hogy a könyvemben lapozgattam, és csak fél szemmel sandítottam felé.
– Ne haragudj, de látom, hogy sportoló vagy. Megkérdezhetem, hogy mit sportolsz?
– Kosarazom, de ez miért fontos?