Kriszta 2. rész

Krisztával fél évig tartott a kapcsolatunk. Az internet alaposan felbolygatta a társ – és partnerkeresési szokások több évezredes hagyományát. Még 20 éve sem tudtam azt elképzelni, ami ma természetes, hogy egy lánnyal virtuálisan megismerkedem, pár levélváltás után már minden intim szokásával tisztában vagyok, vágyainkat megtárgyaljuk, és amikor először találkozunk, nincs már szükség a becserkészésre, költséges udvarlásra, bemelegítő körök futására. Én minden egyes alkalomra, amikor Krisztivel találkoztunk, cövekszerűen merev farokkal érkeztem. A várható élmények gondolata ugyanis megtette a magát, és kapcsolatunk jellege miatt nem volt illetlenség, hogy még az autóban elővegyem, hogy fogdossa. Vezetés közben nem volt egyszerű fél karral a lányt ölelni, magamhoz húzni, jobbommal a mellét keresgélni, megtalálni és aztán a pólója alá nyúlva simogatni, de megoldottuk. Szerencsére a céges Mondeo automata váltós volt, és az országúton elég volt a bal kezem tartani a kormányt. Már út közben egymás szavába vágva idéztük fel az utolsó találkozónk óta írt leveleink pajzán, vagy egyenesen pornográf részleteit, és ha meg kellett állni, vadul csókolóztunk.

Pár hónapig csak akkor találkoztunk, amikor Prágából szombatonként hazajöttem, és tettem egy kitérőt hozzá. Egy panzióba mentünk ilyenkor, és a párórás randi mindig az Univerzum legmagasabb dimenzióiba repített. Amikor megkaptam a kulcsot a recepción, és kézenfogva beléptünk a szobába, a mindkettőnkben tomboló hormonok ellenére megálltunk egymással szemben, és ünnepélyes szertartásossággal vetkőztettük le egymást. És egyszercsak eljött a régóta várt pillanat: ott álltunk egymással szemben meztelenül. Mellbimbói izgatóan meredeztek, bimbóudvara kikeményedett, gyönyörű, hosszú haján megcsillant a behúzott függöny résén bejutó napsugár, ágyéka selyme mögött ott sejlett a legfinomabb ízű punci, amit valaha kóstoltam, és a mosolya... Az én ágaskodó falloszom is majd szétpattant, makkomon az előnedvek cseppjei gyöngyöztek – a testi gerjedelem agyat kikapcsoló hatása ellenére mégis valamiféle emelkedett, ünnepélyes áhítat töltötte el a lelkemet. Ha a női test a lélek temploma, akkor Krisztina teste maga a Katedrális – és nem a mérete, hanem az elementáris hatása miatt.