Egy pillanat a barátommal

Hetedikesek voltunk, azaz 13 évesek. Nyár kezdete volt, de még volt suli, a ballagásra készült mindenki. Osztályfőnökin kérdezte a tanár, hogy ki segítene feldíszíteni az osztálytermet?! Túlságosan senkinek sem volt ínyére a dolog, de mi elvállaltuk, mert mindig szerettünk úgy az iskolában lenni, hogy rajtunk kívül senki nincs, maximum a takarító...
Megbeszéltük az ofővel, hogy elkérjük az osztályterem kulcsait és délután visszajövünk. Az iskola főbejárata pedig úgyis nyitva lesz, mert délután a takarítók még dolgoznak az épületben és egészen estig az ajtók nyitva vannak.

A tanításnak fél 1-kor vége volt. Azt beszéltük meg, hogy hazamegyünk ebédelni, kettőkor Robi visszajön hozzám és tőlünk megyünk a suliba.

Elég jó idő volt már, simán lehetett pólóban és rövidnadrágban lézengeni.

Beértünk a suliba, lejelentkeztünk az első felnőttnél, hogy fent leszünk a teremben, be ne zárjanak minket éjszakára. :) Manapság már nem lenne olyan nagy gond mobilon valakinek szólni, de akkor ez valós problémának számított. Ráadásul vidéki iskola lévén még éjszakai ügyelet (portaszolgálat) sem volt.

A csont üres teremben ki voltak készítve a ollók, ragasztók, krepp-papírok és más egyéb díszítő elemek amiket felhasználhattunk a padok és falak díszítésére. A tanári asztalon áltak nagy halomban, mi meg csak néztük, azt sem tudtuk hol kezdjük?! Mivel már akkor sem bonyolítottuk fölösleges a dolgainkat, a lehető legegyszerűbb módon szinte egy-másfél óra alatt kidekoráltuk a termet amolyan minimál stílusban. Közben persze mindenen röhögtünk, az ég világon minden vicces volt...

Én még hátul matattam valamit amikor hallottam, hogy kattan a zár. Odakaptam a fejem, mert azt hittem valaki épp be akar jönni, vagy ránk akarja zárni a termet. Persze csak Robi vigyorgó fejét láttam, aki belülről fordította rá a zárat és direkt figyelte a reakcióm.
– Beszartál mi? – röhögött!
– Hát be! – válaszoltam megnyugodva és folytatva az elkezdett tevékenyégem.

– Nincs kedved meztelenkedni? Szerintem marha izgalmas lenne itt a suliban! – dobta be az ötletet a barátom.

Azt érdemes tudni, hogy korábban többször néztünk már pornót és hokiztunk is együtt. Nem volt ismeretlen az egymás előtti meztelenkedés.

Én persze a mosolygáson kívül nem tudtam mit reagáljak, de nagyon meglepődtem amikor Robi elkezdte levenni a pólóját.