Ajándék hintaló 2. rész

Az ötödik osztály befejezése előtt nem sokkal egy nap arra értem haza, hogy két boríték van a konyhaasztalon, az egyiken 'Dóri', a másikon 'Laci' felirattal. Lázas sietséggel téptem fel a borítékomat. Belül egy pársoros kis levélke volt, amiben Anya arról értesített, hogy ő most elutazott egy kedves kollégájával Amerikába, akit nagyon szeret, és nagyon sajnálja, de ne várjam többé haza, mert a kollégájával együtt le fognak ott telepedni. Ne haragudjak és vigyázzak Apára, szeressem őt örökké, puszi stb. Forogni kezdett velem a konyha és azt hittem, menten elájulok. Felszaladtam a szobámba és rávetettem magam az ágyamra, majd hangos zokogásba törtem ki, és mint akit fejbe vágtak, pillanatok múlva elaludtam.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor arra ébredtem, hogy Apuci kelteget és már teljesen besötétedett. Mellém feküdt, szorosan magához ölelt és nem láttam ugyan, de hallottam, hogy halkan szipog. Többre nem emlékszem, mert ismét álomba zuhantam. Reggel Apucival az oldalamon ébredtem, aki már régebb óta felébredhetett, de csak feküdt mozdulatlanul és a plafont bámulta. Amikor észrevette, hogy megmozdultam, halkan megszólalt:
– Nem baj, Kicsim, csináljunk mindent úgy, ahogy eddig, mintha semmi sem történt volna. Ne feledd el, hogy nagyon szeretlek és minden körülmények között megóvlak téged minden bajtól.

Apuci nem volt sosem bőbeszédű, úgy hogy ez most bőven több volt annál, amit vártam tőle. Felkeltünk, reggeliztünk, én mentem a suliba, Apuci pedig az irodába. Alig vártam az első szünetet, amikor végre ráboríthattam a lelkem minden búját-baját Julira, a legjobb barátnőmre az osztályban. Mondanom sem kell, hogy Juli is teljesen le volt döbbenve és nagyon aranyos volt, mert ő is azt mondta, hogy ne izguljak, ő is nagyon fog szeretni. Julival eddig is nagyon jóban voltunk (neki is csak apja volt már, mert anyukája fiatalon meghalt), ezután viszont mintha összenőttünk volna, sülve-főve együtt voltunk és minden apróságot megbeszéltünk. Ők két utcával arrébb laktak tőlünk, már bent a lakótelepen, így aztán suliba menet-jövet jó darabon együtt mehettünk, miközben rendre pátyolgatta a lelkecskémet.

Otthon csak annyi változás történt, hogy a reggelit ezen túl nem Anya, hanem Apuci szolgálta fel, és ő igyekezett minden más, a háztartással kapcsolatos dolgot is ellátni. Engem igazán ezek nem annyira érintettek, legfeljebb annyiban, hogy jóleső érzés volt látni Apuci szorgoskodását és gondoskodását. Igazából végül is nem szenvedtem hiányt semmiben sem, mert ő is ellátott rendesen, ill. megadott nekem mindent. Egy említésre méltó dolog azért történt, Anya távozását követően ugyanis Apuci felajánlotta, hogy amíg nem heverjük ki anya szökését, aludjak nála a nagy hálóban, Anya helyén. Ez nagyon jó ötlet volt, mert Apuci közelsége szinte teljesen feloldotta a bennem felhalmozódott feszültséget, viszont ennek az lett az eredménye, hogy többnyire kénytelen voltam lemondani az esti masztizásokról (leánykori nevén a „bizsergető remegésekről”), mert Apuci mellett azért mégis... Elején nem volt vele különösebb problémám, de egy idő után azért már kezdett feszélyezni a hiánya. Hiányzott, hiányzott, de egyelőre csak halogattam a dolgot, míg aztán történt valami, amitől lendületet vettek az események.

Történ ugyanis, hogy a 6. osztály utolsó napjainak egyike szünetében az udvari wc-n voltunk a Julival, amikor is a mosdó részbe egyszer csak berontott három nyolcadikos fiú, magukkal cibálva egy negyediket, a Gulyás Petit (aki egyébként szintén a mi utcánkban lakott, így elég jól ismertem). Szegény Peti próbált ellenállni, de hát a túlerő ellen sajnos nem tudott mit tenni. Julcsival mi meg csak dermedten álltunk a sarokba szorulva, még arra sem volt erőnk, hogy gyorsan kereket oldjunk. A fiúk egyébként azzal a lendülettel, ahogy berontottak, szegény Petit egyik fülke ajtajához nyomták, két fiú a karjait szétfeszítette, a harmadik pedig elkezdte leszedni róla a nadrágját, sőt még az alsóját is. Ahogy térdig lenyomta a fiú a Peti nadrágját és alsóját, elkapta a fütykösét és elkezdte cibálni, húzogatni. Mondanom sem kell, mi már alig mertünk odanézni. Aztán láss csodát, minél jobban rángatta a Peti fütyijét a srác, az annál jobban megnőtt és most már 2-3-szor is nagyobb volt, mint amikor elkezdték ezt az egészet. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a Peti ellenállása meg egyre csökkent, sőt a nyöszörgést-vinyákolást már el is hagyta, helyette pedig az arcán egy kényszeredett vigyor jelent meg. A fiú pedig csak egyre tovább huzigálta a szépen megnövekedett fütyit, míg nem az egyszer csak elkezdett spriccelni, és csak spriccelt és spriccelt, a Peti meg csak lihegett, meg hörgött és magán kívül rángatózott. No, ez aztán nagyon megtetszett a kis csapatnak, mert iszonyú nagy röhögésben törtek ki, a Petit meg úgy ahogy volt, ott hagyták a mosdóban. Szegény egy kis ideig csak állt velünk együtt dermedten, aztán besomfordált az egyik fülkébe, hogy rendbe szedje magát.

Juli és én pedig még mindig csak álltunk és bámultunk ki fejünkből, mert egyszerűen nem értettünk az egészből semmit. Az egész nem tartott sokáig, de annyira a hatása alá kerültünk, hogy csak percek múlva vettünk erőt magunkon, és kihasználva, hogy egyedül maradtunk, gyorsan kereket oldottunk. Hazafelé menet sűrűn meg-megálltunk és próbáltuk megfejteni a történteket, de sehogy sem állt össze a kép. Végül Juli találta meg a megoldást, majd ő megkérdezi a szintén nyolcadikos bátyját, a Csabát. Ebben maradtunk, de engem azért továbbra is nagyon érdekelt, hogy vajon mi történhetett, mert hogy nem a Peti, az biztos, de akkor meg mi lehetett, ami úgy spriccelt ki a fütyijéből? És már kezdtük nagyon bánni, hogy nem maradtunk tovább és nem néztük meg a kövezeten azokat a fehér pöttyöket...

Miután a Juli elmesélte Csabának, hogy mi történt az udvari wc-ben, Csaba a térdét csapkodva röhögött, majd felvilágosította a húgát.
– Hogy ti milyen bugyuták vagytok, Húgocskám! Hát kiverték a farkát és elélvezett a Gulyás. De hiszen láttátok is, hogy hogy spriccelt belőle a geci, nem?

Szegény Juli úgy megilletődött a sok új információ hallatán, hogy még arra sem volt képes, hogy egy határozott „aha”-val nyugtázza dolgot. Elvonult a szobájába és emésztgette a hallottakat, mígnem megjelent a bátyja és kissé bátortalanul azzal huzakodott elő, hogy ha Juli akarja, megmutatja neki, hogy mi is történt a Gulyással. Érdekli-e a Julit? Kicsit ugyan szabódott Juli a bemutatótól, de a kíváncsiság nagy úr, és végül győzedelmeskedett a szégyenlősség felett.

– Na, akkor gyere! – vonszolta Csaba Julit a fürdőszobába, ahol azon mód odaállt a kádhoz, kissé letolta a nadrágját és elővette a fütykösét. És valóban, ahogy a fiúk tették a Gulyás Petivel, lassan elkezdte masszírozni a fütyköst, ami szinte rögtön reagált és elkezdett növekedni. Ezután szépen marokra fogta a fütykösét (amit látott már a Csabának Juli, hiszen kicsi koruktól nem volt gond az egymás előtti meztelenkedés), de ekkorának még sosem látta azt, és ez eléggé meglepte a barátnőmet. Miközben a meglepetését próbálta palástolni, azt vette észre, hogy a Csaba egyre gyorsabban húzogatja a bőrt a fütyijén, miközben egyre nehezebben veszi a levegőt, egyre jobban zihál, majd egy rövid idő múlva elkezdett hörögni, és már spriccelt is belőle ugyanaz a fehér anyag, ami a Petijéből. Az anyagból jutott bőven a kád szélére is, és Juli nem bírta ki, hogy az ujjaival meg ne érintse, ill. meg ne tapogassa azt. És miközben megállapította, hogy milyen kellemesen sikamlós, nyálkás folyadékról van szó, megnyugodva vette tudomásul, hogy a Csaba fütyije már megint a régi, szinte teljesen visszahúzódott az eredeti állapotába.

– Na, most már érted, mi történt a Gulyással? – kérdezte a bátyja.
– Hát, nagyjából...
– Most nincs több időm ezzel foglalkozni, mert megyek edzésre, de ha akarod, akkor holnap te is csinálhatod nekem. És akkor majd bővebben el is magyarázom, oké?

Juli kicsit ugyan bizonytalan volt, hogy akar-e élni ezzel a remek lehetőséggel, de azért megilletődve hümmögött és elvonult a szobájába. És alig várta, hogy másnap legyen és végre elmesélhesse a tapasztalatait. Természetesen én is alig bírtam kivárni a reggelt, mert már nagyon kíváncsi voltam, hogy mire jutott Juli a Csabával. Ahogy mentem reggel a suliba, Juli már köszönés helyett kezdte mesélni, hogy mit mondott és főleg mit csinált a Csabi. Becsengetésig a suli ellőtt álltunk és részletezte újból és újból a történteket, amiket igyekeztem alaposan a fejembe vésni, legalább annyira, mint az európai országok fővárosait. Suli után siettük haza, hogy Julcsi minél előbb, első kézből újabb tapasztalatokat szerezhessen a bátyjától. Én is igyekeztem haza és ugyanazzal a lendülettel loholtam a szobámba, gyorsan ledobáltam a sulis göncömet és hanyatt vágtam magam a heverőmön. Azután perceken belül meghozta a gyümölcsét az Anyutól tanult kézi munka (újkori nevén masztizás), és kihasználva Apuci távollétét, egy szép nagy remegőset élveztem.

Közben Juli is hazaért és gyorsan bevetette magát a szobájába. Nagyon izgatott volt a várakozástól, de semmiképpen sem akarta a bátyját zaklatni, várta annak jelentkezését. Nem is kellett sokáig várnia, mert Csaba rövidesen berontott hozzá:
– Na, mi van, meddig várjak még rád? Vagy már nem is érdekel a dolog?

Juli legszívesebben rávágta volna, hogy nem, de egyrészt a torkában levő gombóc ebben megakadályozta, másrészt azért a kíváncsiság is furdalta az oldalát, így aztán kicsit remegő lábakkal, de követte Csabát a fürdőbe. Csaba javasolta neki, vegye le blúzát, mert még véletlenül „olyan” lesz. Juli némileg habozva, de eleget tett a kérésnek. Eközben Csaba is levette a nadrágját, sőt még az alsóját is, beleállt a kádba és elkezdte markolászni a fülyijét, ami ennek hatására az előző napon tapasztaltakhoz hasonlóan az elkezdett növekedni. Amikor már-már elérte a maximális méretét, szólt a Julinak, hogy „akkor itt van, most már folytasd te”. Julinak nem nagyon volt ínyére a dolog, de nem akarta magára haragítani az egyébként imádott bratyót, kissé félénken, de a kezébe vette a fütyköst és igencsak meglepődött, hogy az milyen forró és kemény. Nem nagyon tudta, hogy mit kezdjen vele, ezért Csaba noszogatta, hogy kezdje el húzogatni a bőrt rajta. Két ujja közé fogta ekkor Juli a bátyós fütykösét és elkezdte húzogatni rajta a bőrt, ahogy előtte nap látta, előre-hátra, szépen, finom mozdulatokkal, nehogy valami kárt tegyen benne vagy esetleg fájdalmat okozzon a bratyójának. Csabának igen csak tetszhetett a Juli ténykedése, mert közben nagyokat sóhajtott, majd ahogy Juli a kád mellett állt, egészen magához húzta a húgát és hogy növelje a Juli húzogatásának a mértékét, a feneke előre-hátra mozgatásával elkezdte az ütemet diktálni. Aztán egy kis idő múlva arra biztatta Julit, hogy vegye rendesen a markába a farkát és nyugodtan húzogathatja kicsit bátrabban. Juli hűen követte a bátyja utasításait és marokra fogta a forró és kemény fütyköst és gyorsított az eddigi tempón. Csaba is igazított a feneke sebességén és igyekezett a húga kezének megfelelően, de ellentétes ütemben mozogni, miközben arra gondolt, hogy nem is volt rossz ötlet a húginak felajánlani a dolgot, mert ugyan el volt ő eddig saját magával is, de valahogy sokkal jobban esik neki a Julival.

– Nem fáj? – törte meg a csendet, ill. Csaba lihegését egy kis idő után Juli.
– Nem, nem, nagyon jól csinálod, Húgi, csak csináld tovább, már nem sok van hátra – felelte Csaba elfojtott hangon, és tényleg, ahogy ezeket a szavakat kipréselte magából, már jött is a jól ismert, de azért ilyen mértékben még soha nem tapasztalt érzés és elkezdett spriccelni, mint egy gejzír. Szegény Juli rettenetesen megijedt, mert először is azt vette észre, hogy Csaba hosszú másodpercekig egész testében úgy megfeszült, mint egy szobor, majd pedig nagyokat lökött a kézén és a fütyije elkezdett pulzálni. Hirtelen azt se tudta mit csináljon, de aztán a Csaba az ölelő kézével ismét mozgásra késztette, s a következő pillanatban a szemeitől pár centire, élesben láthatta, ahogy a bátyja elélvez és ismét lövell a fütyköse, össze-vissza fröcskölve a kádat. Sőt jutott bőven a kezére is, és ismét megtapasztalhatta, hogy milyen kellemesen sikamlós és forró az a fehér micsoda, amit a forró dorong lövellt ki.

– Drága Hugicám, ez valami fantasztikus volt – lihegett Csaba és szorosan az oldalához ölelte Julit, – ugye máskor is megteszed ezt nekem?
Juli felbátorodva az iménti sikerén (és mivel azért még mindig voltak homályos pontok ebben az egész történetben), buzgón helyeselt, miközben ment a mosdóhoz és elkezdte tisztogatni a kezéről a bátyja nedveit.

Másnap utolsó nap volt a suliban, így igyekeztünk minden percet kihasználni arra, hogy Julcsi minden tapasztalatát átadja nekem. Ittam a szavait, és minél többször elmesélte a részleteket, annál jobban kezdett zsibbadni a hasam és a puncim. Hazafelé mondtam is Julinak, hogy olyan nagy hatással volt rám a beszámolója, hogy már nagyon zsibbadok ott lent. Juli csak nézett rám, nem igazán értette, hogy miről beszélek. Muszáj volt ezért aztán a házuk közelében leülni egy padra és részletesen beszámolni a több éves tapasztalataimról.
Mondanom sem kell, hogy Juli is itta a szavaimat, hiszen ezek az információk teljesen újak voltak számára. Volt sok kérdése is, amelyekre igyekeztem neki válaszolgatni, míg végül is az az ötletem támadt, hogy a nyári szünetben jöjjünk majd össze és megmutatom neki én is a „tudományomat”.

A bemutatómra a hálónkban került sor egyik délután, amikor Apuci még munkában volt. Juli izgatottan érkezett a megbeszélt időpontban, és nem sokat vesztegettük az időt, hamar a tettek mezejére léptünk. Bementünk a hálószobába és bugyira vetkőztünk, majd pedig elhelyezkedtünk a franciaágyunkon. Én a szokott helyemre feküdtem, Julcsi pedig velem szemben az ágy végében helyezkedett el, hogy mindent jól lásson.

Először kicsit zavarban voltam, hogy hogy is kezdjek hozzá, mert ilyet még nem csináltam, de aztán felidéztem az Anyutól tanultakat, valamint az eddigi tapasztalataimat és lassan elkezdtem a hasimat és a combjaimat simogatni. Megjelent előttem az Anyu képe, ahogy a cicijeit simogatta, így egyik kezemmel én is fellátogattam a már szépen dudorodó kis cici-kezdeményekhez, és nem kis meglepetésemre, ez még jobban feltüzelte a punimat, így még jobban követelte a kezemet már ő is. Nem is várakoztattam tovább, becsúsztattam a jobb kezemet a bugyimba és elkezdtem a punimon a pihéket simizgetni, majd rátértem a nedvesedő nyílásomra. Óvatosan kitapogattam a csiklómat és kezelésbe vettem, miközben fél szememmel Julira pillantottam. Szeretett barátnőm kicsit előrehajolva, tátott szájjal nézte az ölemet és egyik kezével ő is a cicijeit kezdte simogatni.

– Gyere ide mellém – böktem Apuci helyére – és csináld te is, vagyis csináljuk együtt, jó?

Juli mintha csak erre várt volna, egy megriasztott cica szökkenésével azon mód elfoglalta a helyet, és kicsit felém fordulva megpróbálta ugyanazokat a mozdulatokat lekövetni, amiket én csináltam. Mivel nem láthatta, hogy pontosan mit csinálok a bugyimban, nem volt tökéletes az utánzása, de így is meg voltam vele elégedve, sőt egy kicsit még izgatott is a ténykedése. Miután már a kis dudoromat mindeközben alaposan megnyaggattam, jött a várva várt eredmény, felerősödött a punimban a bizsergés és hamar átcsapott a megszokott remegésbe. Juli persze ebből semmit se érzett, ő csak meglepettem konstatálta a zihálásom és a rángatózásom.

Ahogy egy kicsit lenyugodtam, odafordultam Julihoz, és láttam, hogy meglepetésében abbahagyta a ténykedését. Gondoltam segítek neki, lenyúztam elől a bugyiját és a punciján pihenő kezére tettem az enyémet, majd enyhe próbáltam az ujjait a megfelelő helyre irányítani és némi mozgásra nógatni. Közben oldalfekvésemben az arcához simultam és önkéntelenül is apró puszikat leheltem az arcára. Már kezdtem azt hinni, hogy ennek így nem sok eredménye lesz, amikor észrevettem, hogy a légzése kicsit felgyorsult és a keze is már kezdte önállósítani magát, vagyis egyre ügyesebben simogatta a punciját. Egy darabig vártam, hogy bekövetkezzen neki is a remegése, de mivel az nem akart még jönni, ezért úgy döntöttem, hogy segítek neki. Óvatosan a puncit simogató keze alá csúsztattam az enyémet és határozott mozdulatokkal megkerestem a kis dudort a nyílása tetején és elkezdtem azt simogatni. Nem is volt eredménytelen a fáradozásom, mert hamarosan Juli is elkezdett remegni, amit meglepően hosszú ideig nem is hagyott abba.

– Hú, hát ez nagyon jó volt – szólalt meg kis idő múlva, mikor már visszatért a normális légzése. – Neked is ilyen jó ez?

Ragyogott az arca és a szeme, és elképzeltem magam, hogy rajtam is hasonló jeleket lehet felfedezni egy-egy ilyen masztizás után.

– Ha a bratyómnak is ilyen jó az, amit csinál magának, akkor már megértem, hogy miért csinálja olyan szorgalmasan – mondta Juli egy kicsit elgondolkodva. De még mindig nem értem, hogy miért vagy mitől van ez, meg hogy nekünk miért nem jött ki semmi a puncinkból, vagy éppen csak nedvesedett egy kicsit. Utána kellene ennek nézni valahol...

Mivel erre vonatkozóan most semmi konkrétum nem jutott eszünkbe, lassanként felöltöztünk és elmentünk egyet sétálni. Juli közben megkérdezte, hogy elmondhatja-e ezt a Csabának? – Miért ne – válaszoltam neki. Kicsit még lötyögtünk a parkban, aztán mind a ketten hazamentünk.
Előtte még megegyeztünk, hogy ha elmondta Juli a bátyjának, akkor majd jelentkezik, hogy mi volt a Csaba reakciója.

Pár hét múlva jelentkezett is Juli, és izgatottan számolt be a történtekről.
Ahogy tőlem hazaért a bemutatómat követően, néhány nap múlva Csaba ismét megkérte, hogy ha van kedve, akkor csinálhatnák megint, amit a múltkor. Juli nem sokáig habozott és most már gyakorlott mozdulatokkal, egyre nagyobb szakértelemmel lezavart egy menetet a bátyusnak, ezúttal a szobájában az ágyon, a Csabi legnagyobb megelégedésére. Aztán ha már így benne voltak a dologban, Juli elújságolta a bátyjának az én bemutatómat, ill. az azt követően vele történteket is. Na, ezen aztán rendesen felvillanyozódott a Csaba és rögvest felajánlotta, hogy ezt ő is meg tudja csinálni a Julinak, és meg sem várta a húga reakcióját, máris oda fordult hozzá, jobb kezét becsúsztatta a Juli bugyijába és kezelésbe vette a punciját. Annak ellenére, hogy még soha nem volt a keze ügyében punci, maximum csak a haverok által mutogatott pornó újságokban látott ezt-azt, határozott mozdulatokkal és simogatásokkal kényeztette a húgát. Ennek hamarosan meg is lett az eredménye, mert a barátnőm hamar a mennyekben érezte magát. Saját bevallása szerint neki is nagyon megtetszett a dolog, oly annyira, hogy ezentúl már egymás nélkül nem is nagyon gyakoroltak. Az egyik ilyen alkalommal Csaba megjegyezte, hogy tulajdonképpen hálával tartoznak nekem, mivel én nyitottam fel a Juli szemét ez ügyben, ezért meginvitálhatna engem is magukhoz, és ők is tarthatnának egy kis ízelítőt nekem a tudományukból.

Mondanom sem kell, hogy nekem is beindult a fantáziám, és bár kicsit tartottam tőle, de azért egy cseppet sem ellenkeztem. Nem beszéltük meg ennek az idejét, tudat alatt is hagytunk magunknak egy kis időt a találkozóra.

Szerencsére addig sem telt el hiába az idő, ugyanis egyik nap azzal huzakodott elő a Juli, hogy az egyik lakótelepi szomszédlánytól kapott egy könyvet, amit 1-2 nap alatt kiolvasott, és most már szinte mindent ért. Ha érdekel, nekem is kölcsön kéri a lánytól. Így történt meg, hogy mire a hetedikbe mentünk, már teljesen kiképeztük magunkat a „Gólya hozzá...? ”-ból és kissé naivan biztosak voltunk benne, hogy már mindent tudunk a fiúkról és a lányokról, és a két nem egymáshoz való viszonyáról, na és a gyerekcsinálásról. Ráadásul már némi gyakorlatra is szert tettünk. Főleg a Juliék, akik ugyebár ekkor már rendszeresen pettingeltek a bátyjával.

Nekem nem lévén bátyám, kénytelen voltam csak egyedül kísérletezgetni. Ezt is inkább csak stikában, mivel együtt aludtunk Apuval. Egyik nap aztán, amikor már jól benne jártunk a tanévben, Juli – miközben éppen azt újságolta, hogy már csókolózni is szoktak a Csabával pettingezés közben – elővezette, hogy mikor kerítsünk sort a Csaba által felvetett bemutatóra? Mert hogy a Csaba még nem felejtette el az ajánlkozását és várja a jelentkezésünket. Őszintén szólva, nem nagyon volt már kedvem a dologhoz, mert ha nem is sok minden, de volt már némi „takargatni valóm”, de azért jól esett volna, ha én is elmondhattam volna már, hogy nem csak egyedül csinálom... Szóval igent mondtam ismét, és megbeszéltük, hogy lévén Csaba már gimis, meg sportol is, Juli egyeztet vele és majd alkalmazkodunk hozzá.

Következő héten egyik nap, amikor nem volt edzés a Csabának, tanítás után felmentem hozzájuk a Julival. Csaba már várt bennünket, szépen rendbe hozta a szobáját, és bár találkoztunk már futólag korábban egy párszor, de azért illedelmesen bemutatkozott és megpuszilt két oldalról. Aztán hogy oldja a jól látható feszkót rajtam, mutogatott képeket a laptopján a gimis barátairól meg az edzésekről. Amikor már úgy látta, hogy valamelyest oldódtam, javasolta, hogy talán vetkőzzünk le az eseményhez.

– Muszáj nekem is? – vonakodtam, mert eszembe jutottak a „takargatni valóim”, a pelyhedző puncim és a szépen fejlődésnek indult cicijeim.
– Ha nem akarod, akkor nem – nyugatott meg a Csaba –, de azért a pulcsidat levehetnéd, mert esetleg meleged lesz benne.

Szerencsére volt a pulóverem alatt egy széles vállú ujjatlan trikó, így könnyítettem a szerelésemen. Juli és Csaba habozás nélkül meztelenre vetkőztek és elfeküdtek keresztben az ágyon, egy-egy kispárnát a fejük alá téve, a falnak támaszkodva. Juli mondta, hogy helyezzem magam én is kényelembe a bátyja másik oldalán. Aztán sokat nem várattak magukra, egymás felé fordultak és elkezdtek csókolózni, miközben a kezeikkel simogatták egymás testét. Csaba előszeretettel foglalatoskodott Juli melleivel, melyek egy kicsit már fejlettebbek voltak az enyéimnél. Juli néhány tétova mozdulatot követően kezelésbe vette Csaba fütykösét és apró, le-fel mozdulatokkal elkezdte húzogatni az előbőrt a még nem teljesen álló szerszámon, ami ennek következtében hamar lábra is kapott és most már szépen meredezett Juli kezében. (A szám is tátva maradt, hogy pillanatok alatt mekkorára nőtt a srác fütyköse. ) Csaba ezalatt szintén lejjebb kalandozott a húga testén, előbb simogatta a hasát és oldalát, majd a combjait, és végül célhoz ért, rátapasztotta a tenyerét a pihés puncira. Aztán pár centivel feljebb csúsztatta a kezét és a középső három ujjbegyével elkezdett körözni a csiklóján. Szájaik ezek után szétváltak, mert Julinak már több levegőre volt szüksége innentől kezdve. A bátyja kezének simogatását élvezve ő is nagyobb intenzitással kezdte el a markában tartott fütyköst rángatni. Csaba a középső ujjával tett néhány simogató mozdulatot a punci nyílásán, majd két ujjpercet eltűntetett Juli punijában. A punci ennek hatására rövidesen meg is adta magát, a gazdája pedig halk, sípoló hörgésekkel tarkítva elélvezett. Csaba apró puszikkal és csókocskákkal jutalmazta Julit az eddigi ténykedéséért, amit a fütykösén kifejtett, majd lassan hanyatt fordult és a felém eső karját a vállam alá helyezte és gyengéden magához húzott.

A fiú közeledésétől az eddigi eseményektől már éppen ébredező vágyam átmenetileg egy kicsit lelohadt, de aztán a bal kezének a simogatásaitól lassan feloldódtam. Előbb az arcomat és a nyakamat simogatta, majd a takargatott cickóimat és végül a hasamat. Itt kénytelen volt megállni, mert a farmerom útját állta a kezének. Amíg a folytatáson gondolkodott, addig megfogta a kezemet és a Julinak a kezére tette, amely még mindig a meredező dárdáját simogatta. Legszívesebben azon nyomban visszahúztam volna a kezemet, de Juli máris megfogta és megcserélte az övével, ami által a fütykös most már az én markomban „landolt”. A meglepetéstől, vagyis a forró és kemény, lüktető faroktól átmenetileg elállt a lélegzetem. A meglepetésem egy másikkal tetéződött ekkor, ugyanis azt vettem észre, hogy Csaba keze két határozott mozdulattal kigombolta a farmerom derekát és lehúzta a cipzárat, ami által egy komoly akadály elhárult a keze elől, és immár csak a vékonyka anyagú kis bugyim állta annak útját. Ezen már nem akadt fenn Csaba, ugyanis finom kis mozdulatokkal máris simogatni kezdte az ujjbegyeivel a puncikámat a bugyin keresztül. Nem tudtam, hogy mitévő legyek, mert a képzeletem szerint ez nem szerepelt a bemutató tematikájában. Az eszem azt diktálta, hogy tiltakoznom kellene, de a szívem meg ezerrel ordított, hogy „még, még, még! ”. Ráadásul a Juli rájött, hogy a markomban meredező rudacskát nem a megfelelő módon kezelem, így a kezemet újraindítva, elkezdte húzogattatni velem a rúdon a bőrt. Lassan ráébredtem, hogy a sok jó helyébe nekem is kell tenni valamit, így most már határozott mozdulatokkal utánoztam a Julitól korábban látott mozdulatsort és ütemet.

Úgy látszik, hogy Csabának is tetszett a dolog, mert máris jöttek a hála puszik az arcomra és kereste a számat a szájával. Na, ezzel aztán végképp nem tudtam mit kezdeni. Halvány sejtésem volt ugyan, hogy valószínűleg csókolózni szeretne, de hát azt meg hogy kell?? Így aztán csak egy-egy elnyújott száj-puszi lett a dologból, de őszintén szólva, ez is nagyon jól esett, még akkor is, ha merőben az újdonság erejével hatott rám. (Vagy éppen azért...? )
Mindeközben Csaba úgy gondolta, hogy ha felül nem tud kiteljesedni velem, akkor alul viszi dűlőre a dolgot. Egy pillanatra abba hagyta a bugyin keresztül a kényeztetésemet és egy gyors mozdulattal becsúsztatta a kezét a bugyimba, és most már belülről folytatta áldásos tevékenységét. Egy darabig körözött a csiklómon, aztán az ujja hegyét nekem is eltűntette a puncimban. Előbb csak egy kicsit, aztán többet. Egy pillanatra mintha egy kis fájdalmat is éreztem volna, de aztán meg annál jobb volt, sőt... Csaba valószínűleg megérezte, hogy ez nagyon is a kedvemre való, ami által egyre szaporábban nyögdécselek, ezért még inkább rákapcsolt és most már folyamatosan ki-be csúsztatgatta az ujját a punimban, a hüvelykujja tövével pedig a csiklómat dörzsölte. Nem kellett sokáig ezt a kettős játékot űznie, mert máris jött a már jól ismert remegésem, rángásaim és zihálásom, vagyis egy nagyon jót élveztem, ill. ahogy az önképzésem alapján már tudom, egy jó kis orgazmusban volt részem. Talán ennek a hatására vagy „szakértő” közreműködésem eredményeként, de végül is pár másodperccel később Csaba is elkezdett hörögni és vonaglani, miközben elindult az ondófolyama is. Az utolsó pillanatban Juli a kezét a fütyi fölé helyezte, így a kilövellt ondótól megkímélte a nadrágomat.

Juliék, ill. Csaba bemutatója tehát meglehetősen jól sikerült. Egy nagyon komoly élménnyel lettem gazdagabb, és úgy gondolom, hogy ők is. Ennek hangot is adtak, mert Csaba, miután kicsit lehiggadtunk, felvetette, hogy ezt akár meg is ismételhetnénk, amikor csak kedvem tartja.
Elsőre úgy gondoltam, hogy nem is lenne butaság, mert bár jól elvagyok magammal is, de azért egy (majdnem) férfikéz csak jobban illik ehhez a dologhoz, mint mindig csak az enyém. Reménykedtem, hogy egy új és izgalmasabb korszak köszöntött reám ezúttal.

folyt. köv.