Késés következménnyel

Dóri utált késni... Utálta, mert tudta, hogy komoly következményei lesznek minden egyes percnek, amennyivel később érkezik a megbeszélt helyre. Félve, szinte másodpercenként próbálta bűvölni az óráját, hogy annak kismutatója kicsit lassabban haladjon. Kicsit megszédült a taxi hátsó ülésén, mikor felismerte, hogy akármennyire is igyekszik, 15 perc lesz a minimum, amennyivel később fog érkezni.
Persze, hogy a kocsija most hagyta cserben, a belváros kellős közepén és emiatt kellett taxival hazamennie. Már régen le kellett volna cserélni azt a tragacsot, de mindig volt fontosabb, sürgősebb dolga ennél. Meg a szívéhez is nőtt a hosszú évek alatt. Ilyenkor mindig bánja, hogy nem cserélte le időben, de már nem volt mit tenni.
Hazaérve már az ajtóban vetkőzni kezdett, hogy mielőbb a zuhany alatt legyen. Szerencsére a borotválással nem kellett foglalkoznia, hála a tartós szőrtelenítésnek, lábai és intim területei mindig simák voltak.
Kilépve a zuhany alól gyorsan írt egy SMS-t, értesítette a Mestert, hogy megint nem tud időben odaérni.
Mester... Ő maga még soha nem szólította így, valahogy nem állt még rá a szája. Ahogy rágondolt, mindig kellemes melegség öntötte el a testét, izgatott volt mindig, ha találkoztak. Úgy bánt vele, ahogy azelőtt soha senki. Az eddigi kapcsolataiból hiányzott a határozottság az ágyban. Szerette, ha kicsit durvábban bánnak vele, keményen dugják, szerette érezni, ahogy teljesen kitölti a hímvessző, de a szájában is szerette, egészen mélyen, le a torkába. Emellett nem vetette meg a keményebb, fájdalommal járó játszadozásokat sem, amiből mostanában kijutott neki, de egyáltalán nem bánta, hiszen ezt kereste.
Amikor együtt voltak, soha nem tudta, mi fog történni, ezért is remegett megint kicsit a gyomra, ahogy bezárta maga mögött az ajtót...
A taxisnak előre odaadta a borravalót, hogy a szokásosnál is gyorsabban hajtson.
25 perccel később már ott ült az asztalnál, a kávézó teraszán. A Mester épp telefonált, így várnia kellett, míg észreveszi.
Befejezte és leült mellé, a lány közben rendelt egy kávét magának is.
– Örülök, hogy ideértél végre, már azt hittem, nem is jössz – bár olyat nem tennél velem, igaz? – simította végig a lány karját, aki megborzongott az érintéstől.
– Írtam üzenetet – vágta rá a lány zavartan.
– Igen, ez a szerencséd – válaszolta a férfi, hangjában nyoma sem volt haragnak, sőt, inkább jókedvűnek tűnt.