Egy kis meglepetés

Amikor a kulcs megzörrent az ajtóban, nagyot dobbant a szívem, és hevesen verni kezdett az izgalomtól. Marhára ideges voltam, ugyanakkor borzasztóan vártam már, ami történni fog. A feleségem kimozdult ma este, én pedig arra vártam, hogy visszatérjen kalandjából. Akár úgy is mondhatnánk, hogy megcsalt, de én nemcsak, hogy előre tudtam róla, hanem aktívan bátorítottam is rá, sőt, segítettem is neki a randira készülni.
Miközben kifestette magát, arról beszélgettünk, mennyire várta már, hogy a hapsija hatalmas farka szétkúrja, és hogy milyen pózokban fogja magába fogadni (ha jól emlékszem, mindben), és hogy jelezni fogja, ha hazaindult.
Egyszerű terv volt. Hazaértére teljesen meztelennek kellett lennem, és csak tennem, amit mond, bármiféle kérdezősködés vagy értetlenkedés nélkül. 20 perc telt el, mióta a telefonom csipogott az üzenetével; “Hamarosan otthon leszek. Szeretlek, puszi! ”
Mielőtt az este elindult volna, még egyszer megkérdezte tőlem, biztos vagyok-e benne, hogy ő most ezt végigcsinálja, én meg határozottan válaszoltam: “Igen! ”
Karen évek óta csalt diszkréten. Legalábbis ő azt hitte, hogy diszkréten csinálja, és hogy semmit sem tudok róla, de előbb-utóbb összeáll a kép, nem igaz? Az apró hibákból és az önkéntelen elszólásokból kiderül, hogy mi zajlik az ember háta mögött. A felszarvazottság korai szakaszában viaskodva fedeztem fel, hogy mennyire felizgat ez a fétis. A tudat, hogy a páromat egy másik férfi kúrja, a legnagyobb meglepetésemre gyorsan átváltotta heves féltékenységemet intenzív izgalommá.
Természetesen sosem vallotta be, hogy félrelépett, és én sem szembesítettem ezzel, egyszerűen csak fokozatosan emeltem be párbeszédeinkbe az ötletet, hogy esetleg dughatna valaki mással, és aztán hazasétálhatna hozzám. Jó kis kemény meneteink lettek belőle! Az egyetlen baj az volt, hogy viszonylag hosszú idő – 10 év – kellett hozzá, mire elhitte, hogy nem csak cirkuszolni akartam.

Amennyire ő tudta, most először volt tudomásom a félrekeféléséről, és csak az én kedvemért feküdt le valaki mással. Most, hogy végre elértük, hogy nyugodtan felvállalja a dolgot, az igazság enyhe finomítása mindkettőnknek jót tett. Így már nem volt bonyolult a dolog, Karen félreléphetett a lebukás veszélye nélkül, és után én is megkaphattam őt... legalábbis általában.