Örökké tart 1. rész

Azt mondják, az elsőt soha nem felejted el. Hosszú évekig nem értettem igazából, hogy ez mit jelent. Azt gondoltam ostobaság, sőt, azt, hogy valaki nyálas, érzelmes, semmitmondó gondolata az egész, amit felkaptak, mert az elsőből álltalában soha nem lesz tartós szerelem. Az első óta eltelt körülbelül tíz év és én alig emlékszem rá, szinte soha nem jut eszembe. Mindig, amikor ez szóba kerül, csak hosszú percek után sikerül felidéznem érzéseket belőle, képeket vagy hangokat.
A közelmúltban rájöttem mi az oka. Igazából nem az volt az első. Fizikailag igen, de nem volt valódi. Akkor se érzetem semmit, semmi maradandót és ezért nem érzek most se, ennyi év után. Az első igazi, ami nem csak a testről szólt, ami valódi vágyból fakadt és ami hosszú ideig kínzott, gyötört és megperzselt tényleg maradandó nyomot hagyott. Örökre. Bűnös volt az első perctől kezdve, de gyönyörű is. Az ilyesmi tényleg beleég az ember lényébe, mint az izzó billog, pont olyan hirtelen, és pont olyan tagadhatatlan nyomot hagy.

Régen történt, egy olyan életszakaszban, amikor minden intenzív, amikor először szabadulnak fel és őrjítenek meg különböző hormonok: a tini években.
Hogy mikor kezdődött? Azt hiszem az első percben, amikor megláttam. Tizennégy évesen, a középiskola első napján.
Nagyon meleg nap volt, régebben valahogy sokkal jobban elhúzódott a nyár. Emlékszem, hogy milyen komoly volt és lélegzetelállítóan gyönyörű. Közepesen hosszú, sötétbarna haj, tökéletes hullámokkal. Ragyogó világosbarna szemek, olyanok, amelyektől nagyon nehéz szabadulni. Elegáns nadrágkosztüm, feszes és testhezálló. Az egész lénye kitűnt a tömegből, ami az évnyitóra összegyűlt. Sugárzott belőle az intelligencia, pedig nagyon fiatal volt. Mindenki jelentéktelen volt mellette.
Aztán másnap, az első tanítási nap első órájában ő sétált be. Történelem óra, reggel 8-tól. Catherinnek hívták és ezentúl az életem része volt.
Eleinte nem fordítottam felé különösebb figyelmet. Az általános iskolában nem igazán voltak barátaim, elit sznobok közé jártam, nem kedveltem senkit és engem se kedveltek. A középiskolában viszont nagyon népszerű lettem. A vagány, lázadó bandavezér. Elég hamar körém gyűltek a tipikus "rossz lányok" és nagyon élveztem.