Naplómba...

... Egy eldugott kis kávézóban beszéltünk meg délutánra találkozót, amolyan utólagos évforduló ünneplésként.
Igazán kitettem magamért;
Ebéd után illatos fürdőt vettem, jázminolajjal kentem be magam a lábam ujjától a csupasz kis pinácskámon át a fenekem érzékeny vágatáig.
A folyton bizsergő kívánatos melleim különös gonddal kényeztettem, szeretem, ha puha, selymes bőrrel simulnak a kiválasztott kebelfékbe.
Frissen mosott, dús barna hajam illatos-fénylőn verdeste derekamat.
Fülemben kedvenc fülbevalóm csüngött, néha elővillanva tincseim közül.
Szemem gyönyörűre festettem, igéző, "tutajos" pillantásom még inkább kiemelve.
Telt, "harapnivaló" testemen galambszürke könnyű csipke felső, fekete pamut szoknya és csillámló-szürke csipkés combfix feszült.
A fekete magassarkúban szinte nyúlánknak tűntem, pedig igencsak rubensi alkattal áldott meg a sors..
A fehérneműn sokáig gondolkodtam. Végül egy fényes, fémszínű, félkosaras-emelős melltartó és egy hozzá illő, átlátszó francia bugyi mellett döntöttem.
Elemében éreztem magam, tudom, hogy szexi és kihívó vagyok, de ez volt a cél...

A Kedves már várt rám.
Szívdöglesztő volt ahogyan ott állt, a fehér ingben, napbarnítottan, borostásan.
A testem önálló életre kelt, az üdvözlő ölelés, a fantasztikus illat, a puha, jelzésszerű csók elvarázsolt, beindította érzékeim.
A mellbimbóim meredezni kezdtek, a lábam köze pedig forrón lüktetni.

– Lepj meg! – súgta a fülembe a Kedves, miközben a derekam átfogva befelé kormányozott.
Ahogyan beléptünk, rögtön kiszúrtam a Pasit. Igazi asszonyálom; elegáns, stílusos és nagyon sármos.
Mire leültünk, már tudtam: a Pasi is felfigyelt rám, éreztem kék szemei perzselését a bőrömön.
Igyekeztem szembe helyezkedni az Idegen asztalával, akit láthatóan nem zavart a Kedves jelenléte, pimaszul méregetett.
.. ne hidd, hogy zavarba tudsz hozni! De lássuk mit szólsz a műsorhoz, Szépfiú?! – gondoltam magamban kajánul.
Mosolyogva fordultam a Kedves felé, karjára téve a kezem. Mire a pincérnő (igazán szép kis darab) kihozta a rendelésünket, már önfeledten beszélgettünk és nevetgéltünk.
A szék igen kényelmetlen volt és igazán nem tehettem róla, hogy csak előre csúszva, enyhe terpeszben esett jól rajta ülni..