Sátrazás egy forró nyári éjszakán

Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem én is megosztok veletek egy sztorit, remélem élvezetes lesz. Nekem az volt.

Egyik nyáron sátrazni mentünk egy nagyobb társasággal (a haveri körrel). Duna parti városban lakunk, úgyhogy csak át kellett menni a másik partra, ahol erdős-ligetes részek vannak, és máris megvolt a hangulat! Már évek óta terveztük a sátrazást, de eddig nem jött össze, mindenki nyaralgatott, és a programok ütötték egymást. De azon a nyáron, érettségik és felvételik után sínen volt minden. Egy szombat reggel indultunk. Komppal átmentünk, aztán az erdőben bóklászva megkerestük a strand részt. Oda járt mindenki nyáron. Úgy telepedtünk le, ahogy a sátrazók többsége: közvetlenül a homokos part fölötti ligetes részen vertük föl a sátrainkat. Én és a barátnőm egy kettes sátorban aludtunk. Persze nem sok alvással teltek az éjszakák...

Az első nap még nagyon fura volt minden, hozzá kellett szokni egy kicsit, hogy tényleg szabadok vagyunk! Semmi szülő, vagy rokon 5 km távolságon belül! Ilyen még nem nagyon volt ezelőtt. Igyekeztük is kiélvezni minden pillanatát a nyaralásnak. Mindjárt első este, hogy hangulatos legyen a fiúk gyújtottak a parton. Szalonnát sütöttünk, beszélgettünk, de persze nem csak mi voltunk az egyetlen ilyen banda. 100 méterre mellettünk egy másik társaság is követte a példánkat. A nevetésükből ítélve nagyon jó kedvük volt. Ez sajnos nem volt igaz a mi bandánkra... Röviden vázolva a helyzetet, voltak olyan barátnők, ill. barátok, akiket a haveri társaság nem igen tűrt meg szívesen. És persze miért is nem, most kellett kitörnie a vulkánnak! Barátnőmmel inkább nem is folytunk bele ebbe, félrevonultunk, és beszélgettünk. Közben a másik banda felől gitár akkordok hangja csendült fel. Úgy tűnik, valaki hozta magával a hangszerét. Hozzá kell tennem, hogy a gitárzene a szívem csücske, emellett jó magam is gitározok. Mivel fölösleges volt a többiek között maradnunk, sétálni indultunk a part mentén. Persze ha már valamerre, akkor a másik banda felé kezdtük meg kis utunkat.
– Szerinted pasi? – kérdezte a barátnőm
– Kire gondolsz, a gitárosra?
– Aha!
– Mindjárt kiderül. De remélem... Imádom a gitáros pasikat!