A várva várt első randi

A megbeszélt találkozóra már órákkal előtte elkezdtem készülődni, mert nagyon csinos akartam lenni, hisz már régóta vártam arra a pillanatra, hogy megkérdezd, nem megyek-e el veled egy kávéra. Mikor mégis megkérdezted, örömömben majd kiugrottam a bőrömből. Azon tanakodtam, mit vegyek fel. Végül egy harang alakú térdszoknyát és egy blúzt vettem föl, melyből engedtem láttatni formás melleim.

Pontosan érkeztem, nem akartalak megváratni, de te nem voltál ott, s nem is írtál, hogy késni fogsz. Úgy döntötte, hogy várok 15-20 percet és hazamegyek, miközben megérkeztél. Bocsánatot kértél a késésért, s elmesélted, hogy egy kis gond volt otthon, ezért késtél.
Sétálni indultunk, s betértünk egy kávézóba, ahol több mint egy órát beszélgettünk nevetgéltünk. Fizetés után elmentünk a közeli parkba sétálni, ahol nem volt túl sok látnivaló, mert időközben teljesen besötétedett, s csak az utat megvilágító lámpák égtek. Találtunk egy padot, amit nem világított meg a lámpa, csak a hold fénye és a csillagok. fák között volt.
Leültünk rá, s átkaroltuk egymást, úgy néztük az eget.

Majd egyszer csak felemelted az álam és megcsókoltál. Lassan, szenvedélyesen. Az öledbe ültem, veled szembe, s ott csókoltuk egymást, ahol értük. Elkezdted lefejteni rólam a blúzt, majd a szoknyából is kiléptem. Én is elkezdtelek vetkőztetni, mígnem ott álltál előttem egy szál boxerban. Te továbbra is a padon ültél, és szétterpesztett lábaid közé állítottál, s mindenemet csókoltad, nyalogattad. Levetted a melltartómat, s a melleimet kezdted simogatni, csókolgatni. Mindig csak leheletnyit értél hozzá, ami engem majdnem az őrületbe kergetett, de te ezen ezt nagyon élvezted. Kértelek, hogy kapd be, de csak nevettél és játszottál vele tovább, s azt mondtad, hogy ezzel még várnom kell. Lehúztad tangám, s a puncimmal kezdtél el foglalkozni. Felültettél a háttámlára, te velem szembe ültél, a lábaim a válladra tetted, s nyalni kezdtél. Mikor az ujjadat éreztem magamban, megfeszültem és egy halk nyögés, hagyta el torkom. Kértelek, hogy hagyd abba, mert nem fogom tovább bírni, de te visszatértél a melleimhez, – miközben az ujjaid még mindig a puncimmal volt elfoglalva-, s bekaptad azokat.