Felelsz vagy mersz?

– Apa!
A lányom a kajaimba vetette magát, amitől megtántorodtam és majdnem lecsúsztam a lépcsőfokról. Jó érzés volt hosszú idő után újra átkarolnom.
– Hiányoztál! – mondtam.
– Brandy! Ne öleld így! – sziszegte az anyja.
A lányom elengedett, egyet hátralépett és a szemét forgatta úgy, hogy csak én láthattam. Magamba ittam a látványát. Sokat nőtt, egy kicsit teltebb lett és domborodott is.
– Hello Sam! – mondtam a volt feleségemnek.
– Neked Samantha!
– Charles! Válthatnánk pár szót? – kapcsolódott be a pöcsfej testvére is.
Nem tudom hogy miért érezte kötelességének hogy elkísérje az exemet és a lányomat. Ráadásul egyenruhában. Valószínűleg fenyegetni próbált.
– Le akarsz tartóztatni? – kérdeztem.
– Ne kísérts!
– Eszemben sincs. Főleg hogy tudom, téged nem zavar olyasmi hogy bizonyítékhiány vagy akár lehetséges ügy hiánya.
Félrehúzódtunk Samantha-tól és Brandy-től. Brandy bosszúsan hallgatta amit az anyja a fülébe suttogott.
– Azért vagyok itt, hogy tisztázzak valamit. – mondta Henry.
– Ne kezdd megint!
– Pofa be és figyelj! Brandy nem hiszi hogy egy perverz vagy. De mi ketten tudjuk, ugye?
– Túrót sem tudsz Henry. Hazudtál a bíróságon, hogy a nővéred elérje a távoltartási végzés kiadását, engem pedig három évre elvágtál a lányomtól.
– És ha most nem lenne tizennyolc, továbbra is távol tartanám tőled. Ő viszont az egyetem előtti nyarát veled szeretné tölteni és nem akadályozhatom meg. De ha rájövök hogy hozzáértél... vagy akár csak helytelenül gondoltál rá, esküszöm hogy gumibottal összeverlek, mielőtt bevitetlek. Világos?
– Jézusom... Sam tényleg telebeszélhette a fejed... Befejezted a fenyegetőzést?
Nem felelt, csak visszalépett Samantha-hoz. A volt párom megölelte Brandy-t és villámló tekintettel rám nézve azt mondta:
– Viselkedj!
– Nyugalom Sam... bízz bennem egy kicsit!
Miközben elhajtottak, Brandy integetett nekik. Amikor eltűntek, Brandy rám mosolygott és azt mondta:
– Hiányoztál! De anya szerint nem kellene ezt mondanom.
– Miért?
– Mert felizgat.
A kezembe temettem az arcomat.
– Anyád esze teljesen elment. Biztosan mondott rólam dolgokat, de azok nem igazak.
– Oké, oké! Menjünk! Látni szeretném a házat! Olyan régen voltam itt utoljára!
– Ismered az utat. – mondtam.
Besietett, én pedig felkaptam a bőröndjeit, és követtem a szív alakú popsiját a nappaliba.