Újra szex 1. fejezet

Nikki hívott el a szombat reggel. A nyári levegő melegen cirógatott a korai időpont ellenére is, ezért a hajamat kontyba fogtam. Annyi mindenért szerettem a tesómat, de most kifejezetten azért imádtam, hogy mindig meg tudott nevettetni.
– Ó, hékás, nézd meg ezt! – Felkapott egy akkora uborkát, ami kábé a karom nagyságával vetekedett, és azt lóbálta. – Ezzel embert lehetne ölni. Vagy eltölteni vele egy élvezetes estét! – Az eladóhoz fordult, és a kezébe nyomta a pénzt. – Ez a kicsike az enyém. Helló, édesem, hazavihetlek? Finom élményben lesz részed. – Erre megcsókolta a zöldség hegyét.
– Annyira gusztustalan vagy. – De a gondolat, hogy a nővérem mit is tervez az uborkával azonnal a saját problémámhoz repített. Bár nem akartam követni a példáját, hogy a zöldségeken éljem ki magam.
– Mi a gond? – Öklözött bele a karomba, ahogy haladtunk az egyre gyérülő tömegben. – Eddig velem nevettél, most viszont elszomorodtál.
Szeretném, ha a hugicám jókedvű lenne.
– Jókedvű vagyok. – De ez nem volt igaz.
– Nem, egyáltalán nem vagy az. Nálam ezzel nem érdemes próbálkozni. Azért is tanultam, hogy tudjam, mikor hazudnak az emberek. – Ez volt az árnyoldala annak, ha az ember nővére pszichológus. Mindig kiszúrta, ha valami nem volt rendben velem.
Belém karolt, és a kávézókhoz vitt. Csak akkor folytatta tovább a csevegést, amikor már a kávét szorongattam a kezemben, és találtunk egy üres asztalt a beszélgetéshez. Nikki megérintette a kézfejemet, aztán lehúzta az itala felét.
– Fogalmam sincs, hogy tudod meginni ennyire forrón.
– Furcsa egy szerzet vagyok – vigyorgott. – Te viszont próbálod elterelni a figyelmemet. Mi a gond?
A családom egyezséget kötött, hogy többé nem hozzák fel Robot előttem. Csak akkor beszéltek róla, ha én meséltem, ennyi. Nem tudtam, hogy ez azért volt-e, mert nem akartak felzaklatni, vagy egyszerűen nem tudták, mit is mondhatnának.
– Ez egy kicsit fura szitu. – Elkezdtem magammal hordani Rob utolsó levelét, mióta kinyitottam a borítékot. Attól, hogy már nem sírtam folyamatosan, kissé mégis furán éreztem magam. Valahogy Rob szavainak közelsége megnyugtatott. Nikki nem mondott semmit, amikor elővettem a levelet a táskámból, és átcsúsztattam az asztalon. – Rob írta.
A testvérem szeme elkerekedett.
– És csak most találtad meg?
– Nem igazán. Beszélt nekem erről... még a tengerparton. Azt mondta, hogy akkor nyissam ki, amikor készen állok arra, hogy továbblépjek.