Egy velencei kalmár lánya 3.rész

Nem tudtam magamhoz térni. Vacsora közben is elmémbe villantak képek arról, amit anyám szobájában láttam. Már az is felkavart, amit Pio atya Clarissával művelt, de az anyám... Nem, azt sosem fogom elfelejteni, milyen arccal nézett az atyára. És a hangok... Ó, az őrületbe kergetett az emlékük! Mindennél jobban vágytam arra, hogy újra halljam a nyögéseket, halk és egyre hangosodó nyögéseket, amit aztán átvesz a néma áhítat. Magam előtt láttam az arcukat.
Azt tudtam, hogy a férfiak semmibe vesznek, átnéztek rajtam, csak Clarissa számított. Lelki szemeim előtt láttam, hogy ha én markolom meg Nico dorongját, ő csak nevetve ellök magától.
Kiosonhattam volna, és egy lebujban biztos találtam volna olyat, aki nem utasít el egy satnya lányt, mint én, de attól meg féltem, mert a szüzességemen kívül az életem is elveszíthettem volna.
Sorba vettem a lehetséges embereket a környezetemben. A dadusom túl öreg volt. Jobban éreztem anyámnak, mint azt, aki megszült. A szobalányok túl pletykásak voltak. A szolgáktól meg tartottam. Még nem éreztem magam készen arra, hogy férfival kezdjek. A farkuk még mindig olyan idegennek tűnt, habár kíváncsi voltam, milyen érzés lehet megfogni, vagy a számba venni, de egyikükben sem bíztam annyira, hogy ne akarnának többet, ha játszadozni kezdek a szerszámukkal.
Maradt a három társalkodónőm. Mind csinos volt, ezt akkor állapítottam meg, amikor elkezdtem őket más szemmel figyelni.
Dafne volt közülük a legszerényebb, legcsöndesebb. Arca gyakran vált pirospozsgássá, mikor a többiek illetlen dologról beszéltek. Én voltam a legfiatalabb közülük, azt hitték, oktatnak, mikor arról beszélnek, hogyan dugja a férfi a nő szájába a nyelvét csók közben. Én csak hümmögni tudtam ezen. Közben egyre gyakrabban pillantottam Dafne lágyan dudorodó kebleire. Mindenhol finoman párnázott volt, kimondottan arra teremtették, hogy az ember lánya markolássza. Azt is elképzeltem, milyen hangokat adna ki a csöndes kis Dafné, mikor eljátszadozom a kelyhével. Vajon finoman sikamlós lenne, mint az enyém, mikor esténként a takaró alatt matatok magamon? Habár eddig még semmit sem érezem a kellemesen kívül. Elmaradt a nagy robbanás, amit vártam.
Dafne kerek arca, málna ajkai belopták magukat a fantáziám közé.
Már hetek óta képzelegtem róla, mikor eljött az alkalom, és cselekednem kellett.
Dafne egyedül érkezett reggel, és aznap a dadusom délután kimenőt kért, hogy meglátogassa beteg édesanyját.