Ajándék hintaló 1. rész
Megjelenés: 2021. január 18.
Hossz: 12 791 karakter
Elolvasva: 4 842 alkalommal
Rögtön az elején megvallom, hogy az alábbi történetet nem a személyes élményem szülte, hanem egy internetes ismerősöm „vallott” nekem. Engedjétek meg ennek ellenére, hogy egyes szám első személyben mondjam el részletesen a történetét, úgy ahogy ő nekem előadta – ill. csak a neveket változtattam meg a történetben…
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Mindennek az oka a hintaló volt. Az a hintaló, amit Apucitól kaptam az ötödik szülinapomra. A lovacska kecses, piros kis jószág volt és a fülei úgy voltak kialakítva, hogy jól lehessen bennük kapaszkodni, és ami a csúcs, nyeregként egy valamikori bicikliülés volt ráeszkábálva. Nagyon megszerettem a pacit. Először is mert Apuci több mint egy éven át bütykölte a sufniban és nem szerettem volna megbántani azzal, hogy rá se hederítek, mint a többi, hamar megunt játékomra. De a nagy ragaszkodásnak volt egy másik, igazi oka is...
Történt ugyanis egyszer egyik este, hogy miközben a hintapacin dülöngéltem a TV előtt, majszolva a bal hüvelykujjam és az esti mesébe kellemesen belefeledkeztem, arra jöttem rá, hogy ha az alfelemet kellőképpen előre-hátra billegtetem a nyergen, akkor valami eddig sosem érzett kellemes bizsergés keríti hatalmába a haskómat. Ez az érzés odáig fokozódott, hogy bár már régen lement a mese, én még mindig ott himbálóztam a lovacskán, miközben egyre jobban kimelegedtem és egyszer csak a bizsergés valamiféle remegésbe ment át, és hirtelen erősen kellett koncentrálnom arra, hogy le ne essek a lóról, mert a remegés egy kicsit a támaszkodó lábaimat is összekuszálta. Aztán mintha elvágták volna, mindennek vége lett (ahogy közben a mesének is), és csak a forróság és az izzadság maradt utána.
A történteket alaposan elraktároztam magamban és ezt követően megpróbáltam újra és újra „felidézni” őket. Próbálgatásaimat a sokadik alkalommal siker koronázta, és most már arra is figyeltem, hogy ez a kellemes bizsergés minél tovább tartson, ill. hogy minél intenzívebb legyen. Ez utóbbi nem mindig sikerült, viszont ha igen, akkor rendesen latyakra izzadtam magam és szegény Anya csak csodálkozva állt a jelenség előtt. Néha már azon merengett szegény, hogy biztosan valami „rejtett hibám” van, és talán orvoshoz kellene vele fordulni.
Kb. egy évig tartott ez a játszadozásom a hintalovon és mondhatom, már nagyon „profi” lettem a bizsergető remegés előidézésében. Sajnos azonban mire másodikos lettem, már elég nehezen tudtam a „pacit betörni”, mivel hogy Apuci még a négyéves kori méreteim alapján készítette el a lovacskát. Egy szónak is száz a vége, kinőttem a bizsergető jószágot.
Történt ugyanis egyszer egyik este, hogy miközben a hintapacin dülöngéltem a TV előtt, majszolva a bal hüvelykujjam és az esti mesébe kellemesen belefeledkeztem, arra jöttem rá, hogy ha az alfelemet kellőképpen előre-hátra billegtetem a nyergen, akkor valami eddig sosem érzett kellemes bizsergés keríti hatalmába a haskómat. Ez az érzés odáig fokozódott, hogy bár már régen lement a mese, én még mindig ott himbálóztam a lovacskán, miközben egyre jobban kimelegedtem és egyszer csak a bizsergés valamiféle remegésbe ment át, és hirtelen erősen kellett koncentrálnom arra, hogy le ne essek a lóról, mert a remegés egy kicsit a támaszkodó lábaimat is összekuszálta. Aztán mintha elvágták volna, mindennek vége lett (ahogy közben a mesének is), és csak a forróság és az izzadság maradt utána.
A történteket alaposan elraktároztam magamban és ezt követően megpróbáltam újra és újra „felidézni” őket. Próbálgatásaimat a sokadik alkalommal siker koronázta, és most már arra is figyeltem, hogy ez a kellemes bizsergés minél tovább tartson, ill. hogy minél intenzívebb legyen. Ez utóbbi nem mindig sikerült, viszont ha igen, akkor rendesen latyakra izzadtam magam és szegény Anya csak csodálkozva állt a jelenség előtt. Néha már azon merengett szegény, hogy biztosan valami „rejtett hibám” van, és talán orvoshoz kellene vele fordulni.
Kb. egy évig tartott ez a játszadozásom a hintalovon és mondhatom, már nagyon „profi” lettem a bizsergető remegés előidézésében. Sajnos azonban mire másodikos lettem, már elég nehezen tudtam a „pacit betörni”, mivel hogy Apuci még a négyéves kori méreteim alapján készítette el a lovacskát. Egy szónak is száz a vége, kinőttem a bizsergető jószágot.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 6 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nagyon tetszik!
Várom a folytatást- bár az utolsó befejezetlen mondat nem túl boldog folytatást jósol.
10 pont