Fincsi reggeli előétel

Sokat gondolkodtam, azon, hogy elküldjem-e ezt az írást. Alapból úgy terveztem, hogy mindenféle kategóriában – az erotikán belül – írok egy történetet. Olyanokat amik szerintem nem szokványosak. Ez az sm témában pici nehézségbe ütközött. Alapból nem bírom az és amit utálok arról beszélni, írni se nagyon tudok. Párszor beszéltem erről és a téma választáson belüli árnyalatokról is egy sráccal. Ezúton köszönöm neki a tanácsokat, bár az utolsó tanácsát végül is figyelmen kívül hagytam, hogy e történet végét ne tegyem közzé. Nekem nem tetszik ugyan, de amennyi olvasó, annyiféle ízlés... Hátha valakinek éppen ez jön be. :)



Másnap reggel a szokásos teendőket követően felkeltettem Tamást.
– Mi volt az tegnap éjjel?
– Mire gondolsz? nézett rám huncutul, gondolom a nyalakodásra célozva.
– Arra hogy minden kívánságom teljesíted? Mi ez nálad? Ugye nem vagy szerelmes belém?
– Tudod, hogy gyönyörű nő vagy, de nem. Nem vagyok szerelmes senkibe. Egyszerűen csak arról van szó hogy itt te vagy minden és nekem ezért engedelmeskednem kell.
– Csak nekem?
– Most és itt csak neked. De tudod, ha belépek egy házba akkor valahogy mindig rám talál aki felé ugyanígy érzek. Általában férfi az illető, de itt nem. Itt te vagy az.
– Rád talál?
– Nem keresem és kérdeznem se kell. Egyszerűen mindig tudom. Nem tudom jobban elmagyarázni. Sajnálom.
– Rossz lehet neked. Amikor mondjuk egy könyvtárba mész...
Elnevette magát: – A nyilvános helyeken nincs ilyen. És az utcán vagy a metróban sem. A szabadban mindig a magam ura vagyok.
– Nem értem.
– Én se, de ez van. Nem tudok rajta változtatni.
– Ha elmennék hozzátok akkor?
– Ne tedd kérlek. De ott amúgyse. Az nem a te házad.
– Miért ne?
Hallgatás a válasz.
– És itt bármit kérhetek?
– Amit itt kérsz az nekem parancs. Nagyon rossz ez nekem és ahol lehet titkolom, de te rájöttél.
– Volt máshol is hogy rájöttek erre?
– Igen. Suttogja.
– Milyen volt?
– Ne is akard tudni. A legtöbb helyen szörnyű. Nem is nagyon megyek el otthonról. De tegnap muszáj volt elkísérnem Vikit és Márkot.

Úgy gondoltam kipróbálom mekkora hatalmat kaptam a sorstól felette.