Juszupova hercegnő vad éjszakái 1-2. rész

1. rész (Felhívom mindazon kedves olvasók figyelmét, akiket csak a többé-kevésbé pornografikus tartalom érdekel, és nem kíváncsiak a történetre, hogy ezt a 1. részt nyugodtan kihagyhatják. Számukra a későbbiekben válhat érdekesebbé a történet. )
Éjszaka két óra körül járt az idő, amikor elbúcsúztam barátaimtól. Egy kisebb ünnepet tartottunk kitűnő hangulatban. Ennek ellenére minden felajánlott kíséretet elutasítottam. Ebben az időben szívesen sétálok a szunnyadó városban, ami sohasem esik teljesen mély álomba, és különös kalandokat keresek. Legjobb élményeimet ilyen éjszakai utaknak köszönhetem.
A Főpályaudvarnál váratlan eső lepett meg, ami elől a váróterembe menekültem. Itt az ebben az időben szokásos forgalom uralkodott: Utcai kereskedők és újságárusok, akiket beterelt az eső, és egy magányos rendőr, aki ásítozva töltötte itt szolgálati idejét. Magában a teremben többnyire lecsúszott egyének tarka egyvelege tartózkodott: Bűnözők, naplopók, akik az alvók zsebéből utolsó garasaikat lopták ki, stricik, festők, állástalan pincérek, hímringyók, irodalmárok és vértelen prostituáltak. Emberek, akik egész életükben éheztek és fagyoskodtak, akiket félelem vagy szégyenkező büszkeség tartott távol a menedékhelyektől, hogy megpróbáltak rövid órákra a jól fűtött helyiségben feledést találni nyomorukra.
Lassan a büféhez mentem, hogy cigarettát vásároljak. Ekkor valaki megragadta a karomat. Egy lány volt, akinek egyszer, már hosszabb ideje, amikor éhezve és fázva megszólított, kolbászos zsömlét és kávét vettem. Időközben előnyére megváltozott, csinos ruhát viselt, és egyáltalán nem csúnya arcának púder és szemceruza segítségével megadta azt a kisugárzást, ami a villanyfény mellett a fizetőképes gavallérokra olyan jó hatással van.
– Na, doktorka, végre ismét itt lehet látni magát? – szólt barátságosan.
– Sokáig voltam távol – hazudtam, és megfogtam a kis kezét.
– Na, el is higgyem? – Kételkedett bohókás szemhunyorgatással.
– Biztosan! -
– Jól van, elhisszük! – Nevetett, és behúzott egy félreeső sarokba, – Van valamim a maga számára! -
– És mi volna az? -
– Néhány nap óta éjjelente idejár egy orosz férfi, akivel meg kell ismerkednie.